Seeman Blog
SzemélyesLélekszavak: Mosolygó sebű este (2019.10.04)
Hát itt vagyok. A vége előtt egy hónappal.
Nem áll jól a széna, de menthető, mert van.
Rossz Kádár vagyok, mert szólok.
Meg is lesz a kenyértelensége.
Jó nehéz írni sebes mutató ujjal.
Hát, akkor is írok.
Már utálok itt lenni. Gerinctelenek
közt. Spion szomszédban,
spion a munkahelyen, itt is,
ott is, mindenhol.
Az egyik rab-sic pofájú magyar
jelentette a beszélgetésemet a pofám előtt.
Valahogy még meglepődni sem tudok.
Büdös egy nép vagyunk mi magyarok.
Egymásnak biztos.
Mindennap nehezebb.
Bunkó emberek, lekezelőek,
ha igazam van sem tisztelnek. Jó ez így.
Majd akkor más csinálja majd ezt a melót. Nem én.
Alig várom, hogy elhagyjam ezt a helyet.
Nem lesz sem köszönet, sem köszönés.
Csak bemutatás.
Kölcsönösen.
2019.10.04 (Ausztria, Felső-Ausztria tartomány, Hinterstoder. /Hinterstoder, Oberösterreich, Österreich)
[Haza van,]
[Haza nincs.]
[Nemzeti ünnep van.]
Egy nyílt levél valakihez (nem poetosnak)
Nos, írtam egy kis levelet (2 és fél oldal), amit egy bizonyos leányzónak(nőnek) írtam. Nem szeretném hogy ha azok az emberek akik már közelebbről is ismernek, ne ítéljenek el. Ez is az oka annak hogy nem igazán poetezek mostanában, nem olvasok verseket, illetve a kíváncsiságom csökkent. Remélem, akinek írtam, az is elolvassa majd s nem csak mások. A levél:
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy nyílt levél neked
Mert szeretni szeretlek és nem a szívemmel, se a lelkemmel hanem az egóm szerint kezeltelek. Nagyon nehezen írom le a sorokat, egóm büszkeségét lenyelve és a valódi lényemet felhozva neked, te számomra ismeretlen nő. Az hogy nyomultam rád mint az állat és észre se vettem magam, sőt mi több téged hülyéztelek (meg még sorolhatnám) s közben nem vettem észre hogy én vagyok a vadbarom állat. Magyarán rosszul keletem a dolgokat, sőt ma már nem hogy tudom de ez a valóság is, úgy hogy már teljes egészében meg is értem, hogy útjain miért is váltak ketté. Nyílván a magam butasága és fejletlensége által történhettek meg azok amik.
Rossz azt éreznem hogy nem számítok neked, túl is léptél rajtam és számodra egy utolsó ember vagyok. (Ez teljesen érthető is hogy miért.)
Nap mint nap elnyomtam ösztönösen ezeket az érzéseket, mondván "ki ez az ember", de bizony eljött ez a levél, az az elhatározás hogy megírjam, hogy bizony eléggé egocentrikus és nagy képő ember vagyok, akiben van annyi bátorsága hogy szembesüljön önmagával és hogy a neve alatt szerepeljen ez a levél.
Szeretlek, bár ezt tudod. A valóságban nem mondtam neked, sőt talán nem is fogom mondani. Naponta bűntudatban élni és egy senkinek érezni magam az azért nem semmi. De még mielőtt kétségbe vonnád soraim leírom azt ami le kell írnom: Nekem nem azért kellenél, mert külalakilag jól nézel ki, és hogy csak azért hogy "legyen valakim"(tehát kényszeresen csak azért hogy legyen valaki mellettem), nem, nem ezért. Ha azt merném írni hogy soha nem gondoltam volna arra hogy mi is történne egy éjszaka egy ágyban veled, az baromi nagy hazugság lenne. Nekem nem péniszviszketekségem van sőt nem is vagyok kanos, hanem érzéseim vannak, a bal mellkasomból és pontosan a szívemből.
Elég lekezelően, gyarlóként bántam veled az elmúlt időkben, és igen, bűntudatom van, rosszul érzem magamat (pláne hogy most már az egész világ tudja), és biztosra merem fogadni, hogy lesz itt visszhang.
Ha megbocsátanál és te is viszont szeretnél boldog lennék? Valószínű igen.
Eddig egész életemben egy nő sem volt rám olyan hatással mint te. Ez a levél nem valósult volna meg nélküled, plussz még mindig valami ősember érzelmi intelligenciájú fazon lennék.
Én boldog szeretnék lenni. Veled. Nélküled pedig más a világ. Ennél többet írhatnék, de fáradt vagyok és holnap kelnem is kell. Éjfél előtt írtam a levelet, 2013 Június 18-án.
Becsületes nevem Szemán János, a leírtakat bármikor vállalom. Ha a valóságban számon kérnéd tőlem ezt a levelet, nehezen, kínosan, szégyellve, de elmondom.
Itt a levél vége.
- Béke veled -
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A bejegyzés eredeti levél alapján lett publikálva itt, védett tartalom, terjesztése és engedély nélküli hangos felolvasása, nyilvános mutogatása, vetítése a törvény büntetéseit hozza magával.
Rövid kis gondolat darab
Te elítélsz, én emiatt elítéllek, és ezáltal én leszek a rossz ember. Na ez ám a valami...
Csak natúran 2.
Nos, mivel úgy gondolom, hogy akad pár tisztázni valóm, akkor el is kezdeném.
Az egyik az, hogy nem vagyok ítélkezős. Az első ilyen "natúr" részben írtam arról a kopasz kigyúrt emberről, és igen, akár nehéz elképzelni, akár nem, de egy ideig jóba is voltam vele. Ez a barátias (haveri) lét addig tartott míg meg nem untam. Jah, hogy miért is? Nos: cinkelte azt, hogy verseket írok. A nevemet és a személyiségemet se tisztelte. Magyarán csürhe fi én meg nem vagyok, eltávolodtam a "tisztelt illetőtől", és nem vagyok hajlandó foglalkozni vele, sőt mi több, a többi osztálytársaim nagy részével sem. Na miért is? Mert nem vagyok olyanok mint ők. Igen, felvállalom azt, hogy nem vagyok olyan gondolkodású és felépítésű ember mint ők. Ők a terem előtt összecsoportosulva várják a tanárt, én meg az egyik ablakhoz menve szépen lesem a Mecseket, meg a város többi részét, a panelokat, meg ilyenek. Távol a csoportosulástól. Már, ha adódik rá lehetőség. Az iskoláról annyit kell tudni, ahova járok, hogy nem épp a top listába tartozik. Gyűjtő iskola. Tehát nem a tudásról híres emberek háza. Ok, elismerem, van pár normális arc, meg egy-két leányzó is akik az ágyon kívül is tudna mutatni valamit, de nem. (Foglaltak... És munkahelyen nem kapcsolatoskodunk, mert ha vége, akkor nincs béke, és totál megszívod a dolgot. Nem kicsit, rendesen. ) Az, hogy ebbe az iskolába hogyan sikerült "bejutnom", az egy sztori, de nem fogom kipublikálni. Ha valamit akarsz tőlem, a valóságban megkérdezed. Nem vagyok hajlandó mindenféle dolgaimat kipublikálni. A másik dolog meg az, hogy O.K, olvasod ezt az írást, meg minden más egyebemet, de ha a valóságban nem találkoztál velem, és nem töltöttél el velem egy bizonyos időt, huzamosabban, akkor nem tudod hogy ki vagyok. Na jó, sejtése lehet az embernek hogy ki is vagyok, mi ki hogy, de nem egészen.
De tovább is lépek: jobbágyoztam erőteljesen az első natúrban. Na akkor kezdeném is: van a jobbágy mentalitás, meg az úr. Az úr megtesz mindent azért, nagy hitű, nagy dolgokat kivitelezésére képes, azaz megvalósítja azt amit elhatároz. Tehát ha egy úr mentalitású ember elhatározza, hogy akármilyen módon, de pár éven belül szerez egy házat a hegy oldalban, akkor megszerzi, pont. Nem fog kishitűsködni hogy "ó, de én szegény vagyok, és nyomorgok" , nem, az úr mentalitású ember megszerzi azt. A jobbágy féle ember az, aki ugye bár nem látja az erdőt a fától. Magyarul: ő is képes lenne arra, amire az úr mentalitású ember, de ezt ő nem tudja még, mert egész életében csak azt látja, hogy milyen szolga sorban élnek szülei, a rokonai, meg a barátai, és később ugyanúgy ő is így fog élni. (Nem látja magában azt a képességet, ami meg van minden emberben alapból, de elvan nyomva, és az úr mentalitású embereknél elő jön.)
Meg még arról, hogy nem gondolom magamat "fasza gyereknek", vagy menőnek. Én is egy ember vagyok a sokaságban, és nem érek rá hülyeségekre. Én a magam útját lesem, és már kezdek afelé terelődni, hogy a dolgomat is csináljam. Igaz, hogy nincs se barátom, se haverom, de még egy normális nőm se volt ( képzeld volt egy nő életemben, de utána okkal nem volt. Tapasztaltam és tovább haladtam.) Volni voltak barátaim és haverjaim, de eltávolodtam tőlük, mentalitásuk miatt. Ez van. ( Én nem szeretem a zöldet és nem piálok sunyiban a parkerdőben, meg nem bandázgatok az utcán tanulás helyett. Ja, és már leszoktam a dohányzásról.) Meg nagyjából az igényeim megemelkedtek, és nem vagyok hajlandó akármilyen kishitű vagy valami lumpen tömeg szökevénnyel lenni.
Tehát az amiért ilyen vagyok, azért én tettem és így létezem, ahogy és ahogy.
Na de sajnos tudom, baromi késő van. Családi okokból sajnos, nem magyarázkodom. Búcsúzom: A további szép estét kívánok!
( Vannak szavak, amelyek szándékosan lettek úgy írva, ahogy, de ha valamit rosszul írtam, bátran szólj, díjazni szoktam az ilyet.)