Seeman Blog

Hát itt vagyok. A vége előtt egy hónappal.
Nem áll jól a széna, de menthető, mert van.

Rossz Kádár vagyok, mert szólok.

Meg is lesz a kenyértelensége.

Jó nehéz írni sebes mutató ujjal.

Hát, akkor is írok.

Már utálok itt lenni. Gerinctelenek

közt. Spion szomszédban,

spion a munkahelyen, itt is,

ott is, mindenhol.

Az egyik rab-sic pofájú magyar

jelentette a beszélgetésemet a pofám előtt.

Valahogy még meglepődni sem tudok.

Büdös egy nép vagyunk mi magyarok.

Egymásnak biztos.

Mindennap nehezebb.

Bunkó emberek, lekezelőek,

ha igazam van sem tisztelnek. Jó ez így.

Majd akkor más csinálja majd ezt a melót. Nem én.

Alig várom, hogy elhagyjam ezt a helyet.

Nem lesz sem köszönet, sem köszönés.

Csak bemutatás.

Kölcsönösen.

2019.10.04 (Ausztria, Felső-Ausztria tartomány, Hinterstoder. /Hinterstoder, Oberösterreich, Österreich)

[Haza van,]
[Haza nincs.]
[Nemzeti ünnep van.]

Az elmúlt 1 évben írt verseimben azaz érdekes hogy a h.lyeségemet tükrözi erőteljesen. Ugyanis nemrégiben történt az a nagyszerű esemény, mikor rájöttem arra hogy egy bizonyos személy nem igazán az ami és az aki. Konkrétan a nyáladzó, lelkiző verseim nagy része sajnálatosan hozzáíródtak konkrétan. Hihetetlenül undorító ez számomra, hogy pont neki írtam azokat a bizonyos verseimet. A blogjaimban lapozgatva ha egyszer kommentálva hallanátok miket mondok, elájulnátok biztos. Viszont soraimat zárom. Ugyanis a rájövésig megvolt hát az utam, hibáim voltak sőt szerintem lesznek is, de hogy ekkorák azt nem tudtam. Egyrészt már sikerült távolabb állni attól akitől, és már csak arra tudok gondolni, hogy ki a következő. De az utóbbi kérdés nem igazán foglalkoztat, mert hiába a valóság ha abban nem teljesít az ember akkor egy senki. Hihetetlen hogy mennyire egy naiv ember vagyok. Férfi létemre ráadásul. A további szép estét kívánok mindenkinek!

Te elítélsz, én emiatt elítéllek, és ezáltal én leszek a rossz ember. Na ez ám a valami...

Maradhatok több vesztesként mint győztesként? Maradhatok emberibb egy majom győzelem felett? Vajon ha nem állok bosszút, vagy nem csatázok állatként, és nem megyek le arra a szinte, nem foglalkozok vele, akkor több vagyok mint az ellenségem aki legyőzött? Vagy esetleg sokkalta kevesebb vagyok most ezen kérdéseket feltéve? Kérdezek, tőletek, hátha általatok megbizonyosodhatok arról, hogy jó úton haladok. A további szép estét!

MOCSKOS KÉPEK

Széthazudni való képek.
Én az ön-fej világomból kilépek.
Szörnyű veszedelem mi rejlik bennük.
S ezen képeknek nem fáj velejük.

Nyilvánvaló lényegük
az, hogy ne legyek nyűgös
és rossz kedvű, hogy szépre gondoljak,
hogy ne bosszankodjak, háborogjak.
De ha egyszer lényegük semmibe veszett,
akkor már csak ugyan oda vezet:
Kivédeni a rosszat velük már nem lehet.
Ilyenkor az ember mást nem tehet:

Felejt,
fejéből képeket kiejt,
és megy.

Mert a boldog képek már kínokat hoznak,
és szomorúságot adnak.
Vérnyomokat hagynak,
 s távozásuk után
hátra hagyják a keserűséget.
Új képeket kell készítenem,
mert keserű lett az életem.
A jövőt kell építenem.

2013.02.03