Pimpi mókus története 83. fejezet

Soha többé költöztetés!

Márti néni indult hazafelé, közben elgondolkodott, jó is, rossz is, hogy édesanyja

ott lesz a házban. Jó mert maga mellett tudhatja, jó mert anyjának lesz elfoglaltsága,

de a költözéssel kapcsolatban voltak kétségei. Anya mindent gyűjt, és nem szívesen

válik meg semmitől, attól félek kevés lesz neki az az egy lakás gondolta irónikusan.

Félelme beigazolódott,  mikor odaértek a házhoz, már hallották Kató néni zsémbelé

sét, na végre itthagysz, ennyi kacatot, nem irigylem szegény lányodat, remélem,

a közös képviselőnek minimum két lakása volt…de Katókám, hát ha minden kedves

nekem…kedves?  ugyan…csak lusta vagy kidobni a kacatokat, de remélem Márti

majd segít  rajtad! E szavakra lépett be lánya a gyerekekkel Kató néni kicsit el-

szégyellte magát, édesanyja pedig esdeklően nézett Márti nénire. Anya innen

mindent elviszünk, de tényleg meg kell válnod a kedvenceid egy részétől.

Hát jó…nyugodott bele Vilma néni látszólag…Márti néni ismerte anyját, hajjajj,

mi lesz még ebből, na mindegy…megoldjuk.  Becsomagoltak és elköszöntek

Kató nénitől. 

Úgy gondoltam míg kitakarítjuk a lakást Etelkánál leszel, ebédelünk

és utána jöhetsz a lakásodba – mondta kedvesen.

S addig a dolgaim?

Úgyis beállok a garázsba, semminek nem lesz baja…

Nem hiszem…a kis táskám, a retikülöm,  a kalapdobozom…a…a…a.

Anya,  addig semminek nem lesz baja, hidd el, bezárom az ajtót is.

De mégis...te nem tudod, mert gondatlan vagy, felületes és…

Nagymama!  Ha már most ilyen vagy, hogy fogsz velünk meglenni

később?

Na szép, mint az anyja…gondolhattam volna…morgott Vilma néni…

de valamit nem vett észre, nevezetesen hogy közben odaértek

a garázshoz, és már nyílt is a kocsiajtó.

Mit gondolhatott volna, kedves mama? kérdezte kajánul Béla  bácsi,

hogy most ebben a minutumban induljunk a falujába az unokatestvéréhez

akivel évtizedekkel ezelőtt összeveszett…?

Bözsihez, jaj nem akkor inkább beleegyezek mindenbe…fogadkozott…

Egyszer már megmondtam –  szólt komoran veje, és most hogy itt

fog lakni majdnem velünk…bármelyikükre egy rossz szót szól…indulunk

a falujába, megáll az eszem,  és tudja mit szégyellem magam, hogy

bármikor is rossz szívvel fordultam a kislányom felé, remélem felnőtt

ként olyan lesz mint az édesanyja. 

Megható pillanat volt, Béla bácsi átölelte feleségét s lányát, Vilma

néni könnyes szemmel nézte őket, s csak ennyit mondott: köszönöm!