Pimpi mókus története 82. fejezet

Mókus „fúvós-zenekar”

Teltek a napok, lassan elérkezett szeptember vége. Aki felnőtt ráért és a gyerekek

segítettek Klára  néninek a csomagolásban.  Amikor befejezték, még meg kellett

beszélni a költöztetés részleteit. Béla és Csaba vállalta, hogy a holmikat elszállítja

a rokonhoz, de Klára néni úgy gondolta valamivel szeretne még kedveskedni új-

donsült barátainak, szégyellem hogy gonosz voltam, mondogatta sokszor, és

könnyes lett a szeme, Márti néni mindig megvigasztalta. Aztán amikor sor került

a költözésre, Klára néni elgondolkodva így szólt, néhány nap múlva indulunk a ba

rátnőmmel és unokáival, haza hozzá, nekem nincs senkim , neki a családja messzebb

lakik és össze fogunk költözni, ő soproni és gondoltam náluk van minden évben

Mogyorófesztivál valamikor ilyenkor, ha megtudnák szervezni,  meglátogathatnának

ott minket. Nem tudom lehetséges-e, de én nagyon szeretném! Márti néni átölelte

Klára nénit, hát mi is ott leszünk…a mókusok odavalósiak, és laknak ott jó barátaink.

A néni szóhoz sem jutott, de sugárzott az arca az örömtől.

A költözés hétvégén volt, és Vilma néninek hétfőn kellett érkeznie. Márti néni el-

kérte a gyerekeket az iskolából arra a napra, hiszen ott be és itt az új lakásban kis

is kellett csomagolni a költözés után. Hétfőn reggel szépen beterelte a mókussereget

az autóba, és már indulni akart amikor Pimpi megszólalt: nem lehetne, azt hogy mégis,

mi is…szó se lehet róla…még az kellene hogy ott lábatlankodjatok, így is lesz elég tenni-

való. Na, erre elkezdődött a szokásos mókusfújtatás több szólamban, Márti néni az égre

emelte tekintetét, Istenkém, miért nem zeneiskolába írattam őket, de már mindegy,

csak annyit tehetek, hogy kivételesen gyalog azaz mókusgolva érkeznek a tanításra,

és bennmaradnak a napközi végéig, hátha kicsit kifogy a fújókájuk, abban a pillanatban

síri csend lett az autóban, magam is így gondoltam, mosolygott Márti néni , és elindult 

a sereggel.