Pimpi mókus története 79. fejezet

  Évnyitó bonyodalmakkal

Szerdán reggel  minden úgy ment mint a karikacsapás. Alíz tehetségét

mindenki dicsérte. A gyerekek csinosak voltak, a mókusok aranyosak

az új formaruhában, bár „az újak” egyáltalán nem értették a dolgot,

hiszen ilyet otthon ők nem  hordanak. Na csak menjünk haza, szólt

Pimpi a testvérének azt hiszem mogyorótortamegvonás lesz a részed.

Pumpi is hasonlóan fegyelmezte testvérét, és ez hatott a a másik

testvérpárra is.  Megbeszélték, Ildikó a lányát, Krisztinát és Zolit el

viszi aziskolába. Hiszen be is kell iratkozni, és megismerni az osztályt.

Márti néni és Etelka berakta a hat mókus t a kocsiba és elindultak.

Pimpinek  egész úton be nem állt a szája…hát akkor a kedves mókus

visszafelé jégkrém nélkül marad – jegyezte meg Márti néni szigorúan.

Abban a pillanatban síri csend lett. Odaértek az Állatneveldéhez, a

portás néni kedvesen mosolygott rájuk, de picit meg is lepődött.

Jé, ilyen sok lett belőled a nyáron? – kérdezte kedvesen

Pimpitől. Igen ő a testvérem, Pumpi, ők pedig testvérek

a szomszédságunkból. 

Hosszú történet mondta Márti néni, de ha vége az évnyitónak,

elmesélem, tessék megmondani hová menjünk.

Akkor van számotokra egy rossz hírem, Pimpi egyedül megy

a 2/M osztályba, a többiek mind az 1/M-be.

De hát miért – szontyolodott el  Pimpi. Mert Te tavaly azt

az osztályt kijártad, de miért búslakodsz hiszen jön a bará-

tod is. Jó-jó, de a testvérem-görbült Pimpi szája.

Ejnye no, ekkora csinos mókuslány és itt kesereg, gondold

meg délután Te magyarázhatsz a többieknek.

Ez hatott! A portás néni tudja mit kell mondani vélekedett

magában Márti néni, de nem tudja mit vállalt fel helyettem…

no mindegy, mosolyodott el.

A többiek osztálya, pedig pontosan Pimpiék mellett lesz,

Mártikám, jött még néhány mókus, medve, meg tigris is.

Köszönjük az útbaigazítást – mondták és elindultak a termek

felé.

Etelka vitte Pimpit az ő osztályába, igaz ami igaz, egy pillanatra ő

is megijedt a sok tanulótól, de a tanító néni mosolya megnyugtatta

Nem lesz itt semmi baj sem, tavaly is csak kicsi volt, ugye Pimpi-

kérdezte a mókust, persze, de a testvérem…és a többiek…kezdett

pityeregni…hogyan, nem értem…Etelka elmesélte hogyan jött

több mókus is a nyáron. A tanító néni tudta mit kell mondani,

Pimpikém, itt is több mókus van, és idén már minden nap kimehet-

tek játszani az udvarra. A foglalkozásokat meg ki lehet bírni, nem?

Erre Pimpi befészkelte magát a tanító néni karjaiba, jelezve, minden rendben.

Etelka megnyugodva köszönt el, de sietett a többiek után, mert a teremből

szörnyű hangok szűrődtek ki. Benyitott, és földbegyökerezett a lába,

az öttagú mókus „fúvószenekar” az egyik sarokban, a többiek megrettenve

ki hol talált helyet, a tanító néni és Márti pedig tanácstalanul néz egymásra.

Ez igen – mondta Etelka mérgesen…Pumpi és a többiek, ha ezt

Pimpi látná nagyon haragudna, ez osztály és nem zenekar.

Látnátok milyen szépen megnyugodott ő, ha pillanatokon belül

nem lesz rend, délután elmeséltek neki mindent, ráadásul 

délután telefonálunk Csillának, várhatja az esti vonattal a sereget.

Egy csapásra csend lett, a tanulók szépen elhelyezkedtek a párnákon,

Márti néni és a tanító néni hálásan mosolygott Etelkára.  Most pedig

egy picit beszélgetünk itt az ajtóban de kiabálás ne legyen, csak 

barátkozzatok.  Néhány perc múlva el is köszöntek  ők is.

Márti néni még mindig meglepetten nézett barátnőjére…hát de…

hogy-hogy? Elfelejtetted hogy én is tanítok, barátném, erre már

mindketten nevettek, és visszafelé már jó hangulatban mesélgették

a portás néninek a nyáron történteket.