Pimpi mókus története 75. fejezet

Mamamaci40•  2021. november 25. 17:21  •  olvasva: 43

   A látszat néha csal


Márti néniék visszaértek a lakásba. A fiúk is megvoltak lepődve, hiszen sem mérgelődés, sem

hiszti, sőt talpig mosolyban mindenki, még a két kulcs is előkerült. Mindenki örült, így könnyebb volt 

befejezni a költözködést, már csak az új mókusok helyét kellett megtalálni. 

Anya – szólt Ildi, és Alíz szeme könnybe lábadt, Apa, én is úgy szeretném, ahogy Kriszta mesélte,

legyen nálam is a szobámban egy mókusház. Így mind a hatuknak van külön helye, de persze

sokszor lehetnek együtt is. Hát egyelőre a házra várni kell, de hátha Kriszta babaháza megvan még

valahol – válaszolt Alíz, még mindig könnyes szemmel. 

Persze, ott van az ágyneműtartómban – mondta Kriszta, előszedem, és segítek is felállítani. 

Azért én is belenéznék abba a tartóba – jegyezte meg Márti néni hamiskásan, néha túlságosan

is nagy rend van abban a szobában, nekem az roppant gyanús. Nekem is szólalt meg Béla bácsi

is, de most ez nem fontos. Inkább hozzuk el a holmikat és helyezzük el a rekeszekben. 

Fárasztó ez a sok hercehurca, különben is érdekes meccs lesz a tv-ben. 

De jó, hogy három lakás a miénk – nevetett mindenki, az egyikben meccsnézés lesz, a másikban

barátnői traccsparti, a harmadikban pedig játszóház.

Mindenki segített amiben tudott, és rövidesen a helyére került minden. Kriszta, Ildi, Zoli vigyétek

vissza a kulcsokat, és hozzátok a mókusokat haza – kérte Márti néni.

El is indultak, de váratlan dolog történt, hozták a mókusokat, és velük jött a közös képviselő és a három gyerek is.

Úgy érzem – bocsánatkéréssel tartozom, mondta a hölgy…szeretném ha nem is barátok de jó ismerősök lehetnénk ezek után, és jó lenne  ha  a gyerekek kicsit itt maradhatnának. Telefonált

a barátnőm, rosszul lett a rokona, segítenem kellene neki. Persze, semmi probléma mondta

Márti néni, és bíztatóan mosolygott. Nyugodjon meg kedves….Klára a nevem, szégyellem magam,

az udvariatlanságomért be sem mutatkoztam. Semmi oka a szégyenkezésre, nem könnyű a sorsunk,

mindenki visel valamit, de ha tudunk egymás felé fordulni úgy könnyebb. Klára hálásan nézett rá.

Nagyon-nagyon köszönöm még egyszer, jövök ahogy tudok, nem kell sietni, itt minden rendben lesz.

S mikor visszatér szívesen látjuk egy csésze kávéra, válasz már nem volt csak könnyek. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!