Pimpi mókus története 6. fejezet

   A nagymama

A nagymama érkezése, mindig felkavarta a családot. Jószívű, aranyos, kedves volt néha, másszor meg kiállhatatlanul undok. Ritkán látogatta lányát, de minden alkalommal vita kerekedett, hiszen Ő is vágyott fel a falujából Pestre, ám nem találtak megoldást, hol is tudna lakni. mindenáron ebbe a pici lakótelepi lakásba akart költözni, a félszobába, Kriszta mellé! Ha Pesten járt mindig egy régi ismerősnél szállt meg, aki felajánlotta lakjon nála, ez a jó megoldás, ő sem lesz egyedül és Vilma néni is közelebb lesz a fiatalokhoz. Semmilyen kérésre, könyörgésre nem hallgatott, évek óta tartott már ez az áldatlan helyzet. Mindannyian érezték, hogy megoldást kell találni, de nem is sejthették, hogy milyen módon sikerül majd.

Szóval, másnap reggel a nagymama berobbant Krisztáékhoz, úgy ahogy szokott.  Ők udvariasan fogadták, annak ellenére hogy mindenkit sürgetett az idő, hiszen iskolába, dolgozni indultak.

- Nem baj - mondta Vilma néni, - Mártikám, Te úgyis délutános vagy, majd elbeszélgetünk.  S mielőtt bárki, bármit mondhatott volna, elindult Kriszta szobája felé.

- Megnézem legalább, hol lakhatnék, ha.. de tovább nem tudta folytatni, mert Pimpi, aki igen jól nevelt mókus volt, megszólalt:

- Jó reggelt kívánok, Pimpi vagyok,  Ön pedig biztosan a nagymama. Vilma néni elájult, elvágódott a padlón, jó időbe telt, mire a lánya felébresztette. Akkorra a többiek már elmentek hazulról.

- Legalább most lezárhatjuk a vitát - gondolta bánatosan, de reménykedve. Vilma néni visszanyerte lélekjelenlétét, s megkérdezte:

- Ez hogy került ide?

- Nem ez, hanem ő. Egy mókuska, mikor Sopronban jártunk, Kriszta találta, s hazahoztuk.

- Meddig marad itt?

- Jövő héten leutazunk, s megbeszéli szüleivel, egyezzenek bele, hogy  ideköltözzön, úgyis kicsi az odújuk, sok a testvére, így lesz kényelmesebb.

Anyja szeme szikrát szórt, ám megszólalni nem bírt percekig a haragtól.

Aztán csendesen csak ennyit mondott:

- Én is költözöm, ide Katóhoz, de a küszöbödet többet nem lépem át, ha akartok meglátogathattok. Én egy ilyen szőrmókkal nem tudok mit kezdeni, tudod, hogy nem rajongok az állatokért - nézett szemrehányóan a lányára, akinek mi tagadás, ez most jutott eszébe.

- Telefonálok, ha segíteni kell a költözésnél, remélem ezt elvárhatom - mondta Istenhozzád gyanánt, de lánya csak mosolygott rá.

Hagyni kell a dolgokat maguktól menni, illetve egy mókustól!