Pimpi mókus története 41. fejezet

Mi az, hogy Mikulás?

Elköszönt a november, decembert mutatott már a naptár. Rövidebbek lettek a nappalok, be
kellett fűteni. Pimpi először meg is lepődött, amikor mondták neki, oda ne menjen ahhoz a
fehér valamihez, mert nem kívánnak sült mókust vacsorázni!
- Miért, mi ez? – kérdezte kiváncsian.
- Radiátor , ezzel fűtjük itt a lakásokat, ne érj hozzá meg ne égesd Magad! – mondta Márti
néni.
- Nálunk ilyen nincs is, mi bebújunk a jó meleg mohába a jó kis odunkba – mondta Pimpi, és
már görbült volna a szája sarka.
- Asztalossy Pimpacs, mit ígértél nekünk, mielőtt anyáék elmentek, hadd halljam csak –
nézett Márti néni szigorúan a mókusra.

- Tudom-tudom…szeretek is itt…de…-hajtotta le fejét a pici.
- Nincs de…nézd meg csak mit csinál Kriszta az előszobában?
Pimpi kiugrált, és meglepődött képpel tért vissza.
- Na, mit csinál? – kérdezte tudatlanságot tettetve Márti néni.
- Valamit a cipőjével, csak nem tudom miért.
- Ki fogja majd tenni az ablakba, és reggelre lesz benne valami, vagy ajándék vagy virgács.
- De hogy-hogy?- kiváncsiskodott Pimpi
- Ma este jön a Mikulás, piros ruhás nagy szakállú bácsi, rénszarvas hajtotta szánon
közlekedik és megajándékozza a gyerekeket.

- De én nem ismerem őt, nálunk nincs ilyen Mikulás, és nekem nincs is cipőm…kezdett
megint sírni a mókuska.
- De van cipőd, hogyne lenne – mondta Márti néni – és két aprócska posztó csizmát tett Pimpi
elé – látod, Kriszta is elkészült az övével, menj és kérd meg tegye ki a Tiédet is az ablakba.
A mókuska sietett is, nagyon tetszett neki a dolog, bár még mindig nem értette igazán.
Másnap reggel aztán Kriszta is és a mókus is kiváncsian rohant az ablakhoz. Kriszta cipőjében
ajándékcsomag, Pimpiében toboz és mogyoró volt.
A mókus alig várta hogy beérjen az iskolába. Már az osztályterem ajtajában lelkendezett:
- Képzeljétek, van cipőm…és benne toboz és mogyoró…

- Akkor Te nagyon jó mókus voltál – mosolygott a tanító néni – mondjátok is el – fordult a
többiekhez – ki kapott ajándékot még a Mikulástól?
Szép sorban mindenki elsorolta.
- Akkor megnyugodtam, senki sem volt rossz annyira - mosolyodott el újra a tanító néni.