Pimpi mókus története 34. fejezet

Mamamaci40•  2021. június 20. 19:56  •  olvasva: 112

Régi ismerősök, új élmények
 
Ahogy teltek a napok, az izgalom csak fokozódott a Kovács családban.  Sürgős, vagy ráérős
telefonüzenetek cseréltek gazdát, ötletek merültek fel, és kétségek melyeket el kellett oszlatni.

Márti néni szerette volna Krisztinát valamilyen különlegességgel is meglepni.  Ezredszer
nézte át a listát, Csilláéktól könyveket, naplót tollakat, festőeszközöket kap, Alíz  varr neki
egy szép ruhát, mi kicseréljük számára a régi íróasztalt, de valami olyan is kellene ami
emlékezetes. Mókus legyen benne…torta nem jó…hiába mókus alakú, hiszen azt megesszük,
könyvet Csilláék hoznak a mókusokról…de valami még kellene.
Ezen a gondon egy váratlan telefonhívás segített.  Egyik délután csörgött a telefon,  a szám
nem volt ismerős.
-          Halló tessék! – szólt Márti néni bizalmatlanul a telefonba.
-          Mártikám, meg sem ismered öreg barátnéd hangját már…szólt a jókedvű hang, kis
akcentussal
-          Etelkám…ezt a meglepetést…mikor jöttél vissza külföldről?
-          Néhány hete jöt-tünk vissza, ide a faluba, hallottuk férjhez mentél és felköltöztetek
Pestre. Mi is ezt tervezzük a férjemmel…meg is találtuk a megfelelő lakást, azon a
lakótelepen ahol Ti is laktok.
-          Ezt nem hiszem el, nem lehet igaz…a meghatottságtól szóhoz sem tudott jutni Márti
néni.
-          De-deeee igaz, holnap találkozhatunk, hiszen még van egy megbeszélésünk az
ingatlanközvetítővel a költözés előtt, diktáld légy szíves a címet, és mondd meg, mikor vagy
otthon, hogy a megbeszélés előtt vagy után tudjunk találkozni.
-          Délutános vagyok, jó lenne ha délelőtt jönnétek ide.
-          Semmi akadálya, mikorra menjünk?
-          Lássuk csak, Kriszta és Pimpi 8-ra megy suliba, elviszem őket, utána bevásárolok
gyorsan, fél 9-re ide is jöhettek már.
-          Kriszta, ő a lányotok gondolom, de Pimpi ő kicsoda?
-          Hadd maradjon titokban holnapig.
-          Rendben, holnap találkozunk.
A másnap reggel izgatottan telt a régi barátoknak, már nagyon várták a viszontlátást. Végre
eljött az idő. Etelka csengetett, az ajtó kinyílt.
-          Mártikám, semmit nem változtál
-          Te sem Etelkám,! – Gyertek befelé!
-          Mártikám, emlékszel még ugye, a másik osztályba járt egy fiú akibe titokban
szerelmes voltam… igen emlékszem…no, ő lett a férjem.
-          Ezért volt annyira ismerős…szervusz András, örülök hogy látlak.
-          És a Te párod? dolgozik most?
-          igen Béla egy számítógépes cégnél programozó
-          Kriszta a lányotok…hányadik osztályos?
-          Ötödikes nagylány, jövő héten tartjuk a születésnapját.
-          És ki Pimpi? Gyertek velem megmutatom, aztán kaptok egy finom kávét.
-          már nagyon kiváncsiak vagyunk rá!

-          Gondoltam…remélem Ti is megszeretitek!
Bementek a kisszobába, Márti néni mutatott néhány képet egy albumban.
-          Nem gondoltam volna, hogy mókus, és hogy ilyen aranyos.
-          Mikor is költöztök?
-          A pontos időpontot most tudjuk majd meg, ha gondolod, holnap felhívlak délelőtt –
mondta Etelka.
-          Várom a hívásodat, nagyon örülök hogy találkoztunk.
Ezután elfogyasztották a kávét, majd elköszöntek egymástól.
-          Tündéri az a mókus mondta Etelka a párjának – jó lenne ha hamarosan mi is itt
lehetnénk már, emlékszel Mártira?
-          Ismerős volt, jó lenne újra összebarátkozni, legalább lenne társaságunk.
 
 
                                                    
 
                                        

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!