Pimpi mókus története 29. fejezet

Még egy mókus
 
Teltek-múltak a hetek, mindenki tette a dolgát, úgy ahogy kell, nem borította fel váratlan
fordulat a Kovács család életét. Lassan kezdték tervezgetni a kirándulást a
Mogyorófesztiválra, egyelőre titokban, Csilláéknak akartak nagy örömöt szerezni vele.
Kriszta is megbarátkozott az új kislánnyal, aki el is jött látogatóba, és persze ő is első látásra
szívébe zárta a mókust.
Aztán egy nap mégis történt valami, mikor Márti néni délben Pimpiért ment,  megint hallotta
azt a szívfacsaró hangot, ahogy csak egy mókus tud sírni. Belépett, és a látvány magáért
beszélt, a tanítónéni Pimpit nyugtatgatta a karjában, a másik mókus is megszeppenve, félve
ült, míg egy harmadik új jövevény,  harciasan nézett körül.
-          Na, anyámasszony katonái mókusok…az egyiket vigasztalni kell, a másik meg se
mukkan – rikkantott csúfondárosan – mindjárt Neked is jól meghúzom a füledet aztán
mehetsz sírni…nézett körül megelégedve…
-          Mi történik itt? – kérdezte felháborodva Márti néni.
-          új mókusunk van – válaszolt a tanító néni csendesen – nem is értem, olyan aranyosan
viselkedett a beiratkozásnál, azt hittem jól ellesznek hármasban.

-          velük??? – hahotázott  a mókus…elkényeztetett babák, nem lehet játszani sem…

-          Ez Neked játék? –fordult mostmár mérgesen Márti  néni  a kis gézengúz felé…mi a
neved? kiabálta szinte a szavakat.
-          Mogyorócska – szeppent meg a nagyszájú hirtelen
-          Mogyorócska…még hogy Mogyorócska…nem illik egy ilyen szép név egy ilyen
mókushoz
-          Mit szólnál barátocskám…ha én meg a Te füledet húznám meg?
-          Összerezzent a mókus…óvatosan nézett fel Márti nénire…- Te ki vagy?
-          Mindjárt megmutatom, ki vagyok…ezzel kivetette a még mindig sírdogáló Pimpit a
tanítónéni karjából…
-          Pimpi a kislányom legjobb barátja…és ha még egyszer meghúzod a fülét, meglásd
nagy baj lesz!
Időközben  Mogyorócskáért is megérkezett a gazdája,  dühös elkeseredettséggel nézett körül,
hallotta az utolsó szavakat, és  a felháborodástól nem is tudott megszólalni pillanatokig.
-          Most mondd meg Mogyorócska, Te nagy hős…mit csináljak Veled…ó jaj szegény
fejemnek…itt sem viselkedsz rendesen…no, akkor mi legyen? Mégis csak elviszlek
Sopronba, Mogyorófalvára…majd ott a mókusok megnevelnek…
-          Erre már Pimpi sem állta meg szó nélkül…oda ne tessék vinni…ott csak jó és
szófogadó mókusok élnek…mint én is.  Te???
-          Igen mondta Márti néni…Pimpi egy soproni mókus,  már jó ideje itt él velünk, eleinte
félt is az iskolától, mostanra megszeretett…Te meg idejössz, nem is ismered és mégis
bántod…ejnye-ejnye.
-          Nem  kell elvinni sehová…tudom ők hárman meg fognak barátkozni egymással
Mogyorócska pedig megtanulja, hogy nem való bántani a társunkat.
Ezután Márti néni elköszönt, és elindultak Krisztáért az ő iskolájába…hazafelé pedig
fájdalomdíjként Pimpi dupla adag mogyorókrémet kapott.