A rakodópart alsó kövétől...

A rakodópart alsó kövétől,a bányászbéka ülepéig,

néha nagyon rövid, akár

zuhanás a távolság.

Most hogy sok volt az út befelé,

láttam megint ezt azt,

lélekvirágoskertben sok-sok

gizgazt. A múltkor valaki

leült a szobor mellé,

még jól is lehet a látvány,

ma pózolt valaki a kamerának

mellete, elfordultam, mert

sokkolt a látvány.

Megint láttam a kupolást,

ablak kitárva, látszik

a csillárok csoda-fénye,

talán hívatottak kiűzni

a benti sötétséget?

Még valami, akkor láttam,

most hallottam, valaki

ugrani készült megint,

tragédia, egy lélek majdnem

búcsúzik,

és igen nagy "kisróka",

hogy lentről megannyian

fényképezik. 

Sosem értettem az emberi

aljasság mélységeit.

Egyelőre nem fogom látni

a rakodópartot, azt sem

hogyan ül bús magányban

a szobor, és azt sem tudom

aki elmozdította helyéről

lesz-e még ember...valamikor?