Noemi1976 blogja

A mesterséges férfi

Megvehetném online vagy a boltban,
hogy a férfihiányt így orvosoljam.
Futhatna rajta sok-sok hasznos program.
Járna hozzá kijelző és ledes piktogram.
Adna sok ütemezett, cuppanós csókot,
mondana hozzá tízezer bókot.
Nem szeretne mást, kizárólag engem,
nem szólna egyszer sem nekem ellen.
Tudna ebédet főzni, és ruhát vasalni,
a Révai lexikont fejből elszavalni.
Nem lenne dráma, sem kapuzárás,
egy-egy hosszú nap után pihenni vágyás.
Nem lenne viszont férfi érzéke sem,
mert kisülne tőle a processzor-szem.
Nem lehetne egyszer sem gyermeke,
nem ismerné az utód-kódot a rendszere.
Nem lenne jó a humora, nem is nevetne,
velem egy jót sosem veszekedne.
Úgy érzem, iszonyat unalmas lenne,
ha egyszer ő a boltban megjelenne.

Mérlegen

Tavaly még nem is voltam ám annyi.
Most kezdjek menten sírva fakadni?
Nesze nekem ünnepek, lakoma és trakta,
súlyát a tavaly szépen rám hagyta.
Vagy a mérleg nyelve olyan csalfa,
szórakozik velem készakarva?
Lehet, hogy könnyebb vagyok, mint előtte?
És a testem így fejlődik töretlen előre?
Fene sem tudja, hol itt az igazság,
az egész mérlegelés egy hatalmas gazság.
Nem állok én soha többet rád, te ravasz!
Lesz majd több izgés-mozgás, ha itt a tavasz.

Messzi úton egy lovas legény poroszkál,

a fejében nagy gondja motoszkál.

Most vette a lovát, mely félig arab,

de miből van a másik fele, mely néha harap?

Nagy mérföldkő lett az életében ez a ló,

annyira óvja és félti, hogy nincs is rá jó szó.

Ha a nap tüzesen süt, árnyékkal takarja,

ha az eső szitál, a karámból ki nem hajtja.

Nagy a cimboraság köztük, szabad a vágta,

az Isten is neki teremtette, bárki meglássa. 

Csak az a haraphatnék ne volna benne,

bizalma iránta egyből megteremne.

Hiába nézett a ló a lovasra jámboran:

Hogy mondja el neki a gondját pontosan?

Fordítva ült biz a lovasa a hátán,

ezért harapdálta folyton lovasát a lábán.