Noemi1976 blogja
SzerelemA pillanat műve
A pillanat műve
Egy röpke pillanat, varázsos óhaj,
mi két magányos lelket összehoz,
pillák hullámán vitorlázó sóhaj
suttogja azt, mit a vágy csak fokoz.
Szemsugárba burkolt bűbáj és csoda,
pillangók röpte mélyen remegést okoz,
kutatnád, honnan jött, de nincs nyoma,
szíved őrzi titkát, a ragyogó lélekdobozt.
Szemed tükrében Kedvesem
Hadd lássam most a szemed kedvesem,
szemed tükrében mélyen elveszem.
Lehullanak benne az ócska jelmezek,
pőrén igazak ott az emberi jellemek.
Ott csak a színtiszta lényünk látszik,
lélek a lélekkel ott nem játszik.
Ha bármi aggaszt ne gondolj most vele,
nézz mélyen belém, olvass a szememben.
S ha szemed tükre fodrosan hullámzik,
Leszek a te szemed is, mi folyton sugárzik.
Elsimítom neked a tajtékzó fodrokat,
hadd lássam tükrében Önnön sorsomat.
Elszáradt virágok
Elszáradt virágok a vázában,
tőled kaptam szerelmünk lázában,
Kidobni még nincs erőm.
Fakó szirmok, fonnyadt, töppedt levelek,
szerelmünk napjai előttem peregnek.
Felejteni még nincs erőm.
Száradt a szár, a porzók színtelenek,
a számban a falatok még íztelenek.
Enni még nincs erőm.
Öntözném a virágokat, de már nem segít,
a bánat legbelül lassan szétfeszít.
Gyógyulni még nincs erőm.
Halott virágok, mondjátok mit tegyek?
Hogyan gyógyíthatom be szívemen a heget?
Emlékezz arra, amikor vadul virultál,
mennyei boldogságtól virágba borultál.
Szeretni annyi, mint a szépet megengedni,
fájdalmat és szomorúságot elfeledni.
Élni s szeretni ismét legyen mindig erőd!