4. Henry David Thoreau: Őszi nap vagyok (fordítás)

Amikor egy halandóban a Természet toporog,
annak is az anyja s nem az apja, aki benne mocorog.
Vele a hallhatatlan természet úgy bánik,
hogy a halandó örök életűvé válik.
Azt állítja ő időről időre, - mivel rokonunk,
vénájából egy kis vércseppet orozunk,
beismeréssel ezért neki tartozunk.
Őszi nap vagyok az utamon,
őszi viharokkal futom a futamom.
Mikor fogja vajon a mogyoró virágait bontani,
vagy lugasomon a szőlő érett fürtjét ontani?
Mikor jöhetne el az aratás vagy vadászás holdja,
ki éjjelemre most delet hozna?
Itt vagyok kókadtan, sárgán,
magjáig éretten a szárán.
Leengedem árbocom a belső erdőmbe,
a tél lappangva a kedvem beszőtte,
a száraz levelek zörgő nesze,
bánatos lelkemben monoton zene.