Tévúton?

Vers

jagosistvan• 2011. január 4. 04:49

visszafeküdnék

már visszafeküdnék

de visít a képzeletbeli vekker

a derengő nap alatt

s hiába húznám a paplant fejemre

a halk kattogások zakatolássá válnak

újabb megpróbáltatás

a malomnak hívott mókuskerék

fogaskerekei között

várva az ajtón belépő undor

zamatos mosolyát

begyulladt szemekkel tapintom

a falak rideg diszperziós bőrét

mentsvárat keresvén míg

a konyha magába nem fogad

s fel nem forralja rémálmaim

pasztőrözött belvilág

gépzajok monoton lüktetése

késztet bénulásra

ki vagyok én

árnyékolt falak sejtetik

hogy van valami odaát

talán egy műszív

egy lélegeztető

valami monoton sípolás

már visszafeküdnék

2011. január 4.

kedd 4:47

10 hozzászólás

Vers

jagosistvan• 2010. december 19. 23:30

ragadozó

levedlettem a tegnapok gönceit

- fáradt pikkelynapok zörögnek

délibábjaimon

öröksebem halvány fércei

között ollószájad mozog

elvág-megvág-kivág

s majd mosolyt küld felém

elvár-megvár-kivár

mint ragadozó

szívem túlfelén

10 hozzászólás

Vers

jagosistvan• 2010. december 9. 16:28

Ülj le mellém – itt a pad

Ismerem milyen érzés
Mélyen a föld alatt.
Amíg te éled életed,
Én dolgozom céltalan.
Tudom fáraszt a hétköznapok
Izzadó sikolya.
Kényes gyomor kénye kedve,
Lazaccal riogat.

De ha…
Elfáradtál a semmittevésben,
Az illegális kereskedésben,
Ülj le mellém – itt a pad.
Kóstolj bele a mindennapokba,
A keserédes mindennapokba.
Ülj le mellém – itt a pad.

Ismerem régről a város
Sötétebb oldalát.
Amíg te bíbor felhőkön…
Más addig a föld alá.
Tudom izgat a hétköznapok
Imbolygó iszonya.
Kényes öled kényes kedve,
Magaddal riogat.

De ha…
Elfáradtál a semmittevésben,
A titkosított házasságtörésben,
Ülj le mellém – itt a pad.
Kóstolj bele a való világba.
Semmit nem érő litániákba.
Ülj le mellém – itt a pad.

2008?