Tévúton?

Otthon

Csillárfény-napsugár alatt

Süttetem hasamat

Műéletem vakációja

A romantika netovábbja

A falon rokkant pók szalad

Mű barna valagam

Szarszüreti akciója

A Jelen éléskamrája

Egyetek

Van mit és meleg is

Beletek

Bármit befogad

Agyatok engedi

Szar

Esik, huppan lapul

Szar az élet

Szar a világ

Szar így hontalanul

Fos

Folyik hígul kenődik.

Falakra alakra arcokra csapódik.

-Meg kell a szívnek szakadni

Rian a tapétán a kosz

Mint jég az olvadó frigóban

Söröm bontatlanul

Erjed a gerjedő mára.

Kevés a pénz a tetű sok

Mint részeg a füstös ivóban

Szemed ártatlanul néz

A panel éjszakába

Várjon a pokol

Őrt állnak felettem az indulatok.

Őrzik a harag rácsait.

Mennék már - nem indulhatok

Bilincsbe vert álmaim

Visszafognak.

Feszülő izom a gyötrő fájdalom.

Súlyokat cipel nap, mint nap.

Nem kell se könny, se szánalom,

Imát se mondjon a pap

Értem immár.

Várjon a pokol

Ha már el kell égnem.

Lélekben, szívben,

Úgy sincs menedékem.

Legyen mély a mély,

Szédítő, tátogó.

Legyek sóval hintett föld,

Fel nem szántható.

Arctalan magzat,

Ki fullad a burokban.

Ember megfeszítve,

Fortyogó szurokban.

2009. Okt. 13.