Tánc

Lemmike•  2021. április 27. 18:24  •  olvasva: 76

Csak állok és nézem,

mosolyod olyan szép.

Szellemed játszik velem,

mint tán soha még.

Csalóka képek vaníliasodóval hintve,

édes habbal kenegetik lelkem.

Varázs csillámú testedben pördülve,

lágy szellő kezükkel röpítenek engem.

Harmatcseppű átlátszó szédületben,

hamvaidon zendülnek a harangok.

Kacaj nevetésük varázsos meséjével,

csak állok, s ölelnek a néma hangok.

Minden, ami volt,  s ami van,

Annyira más, és mégis ugyanaz.

Megcsalt szemem hamisan,

Múltunkkal öröklétbe falaz.










Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom