Lemmike ma

Személyes
Lemmike•  2022. március 13. 18:50

A lelkünk végtelen

Van, ami örök,

örök a vágy

az ízre, mely elszédít,

az érintésre, mely megperzsel.


Nem tudom, lehet-e még várni,

szabad-e vágyni,

hogy újra fogd a kezem,

az enyém, a részem, engem.


Hogy, mikor elvérez a szív,

gyógyír lesz-e az ölelés?

Kérhetem-e még,

hogy leheleted égessen?


Kérhetem-e még, hogy 

néz, és láss, engem láss?

Hogy ott, akkor vesszen minden,

ami volt és lesz, akár egy pillanatig?


Merem-e kérni, merem-e gondolni?

S csak újra kérdezem, hogy élhetek?

Hogy létezhetek? 

A lelkünk, a lelkünk végtelen. Végtelen.

Lemmike•  2022. január 28. 14:58

Könnyebb út

Mély árnyék ül szememen,

Fényét Napnak nem lelem.

Elhiszem, hogy ami nincs, az van,

Kapaszkodok a légben magasan.


Reszket kezem, görcs rázza,

Veszett lelkem holtig tárja.

Gyarlóságom kopott bizalom,

Magam, egy pengő sem vagyon.


Bár ordíthatnék, figyelj Te!

Hagyj fel a szédüléssel!

Könnyek arcomon peregnek,

Most ölj, s szavaim remegnek.


Csak a színtelen maradjon,

Legyen sekély, partja szárazon.

Kerüljenek a rejtekek feledésbe,

Lelke mélyét örökkre eltemesse!




Lemmike•  2021. november 24. 20:38

Részem

Nem tudom, hányszor öltelek,

Nem emlékszem, hányszor temettelek.

Arra sem, hogyan szerettelek,

Nélküled, arra, hogyan élhetek.

Lemmike•  2021. május 19. 18:41

Létem

A lét, Te rejtélyes,

titkok közt emlékek,

vad szónoklatok súlya

nyomja lelkem gyarló búja.


Kérdések özöne vezet,

válaszok híján levet

minden gúzsba láncot,

szívem köré épít sáncot.


Majd lóra pattan,

s vágtat, lába kattan,

megtörik, de nem ketté,

út mentén eprem szedé.


Mézédes, piros csordulat,

vérként festi arcomat.

Mély sebek hasadékán

meztelen lépdelek kábán.


Lábam lógatom biztosan,

szememben ráncok gúnyosan

nevetnek, nézik a jéghegyet,

mint múzeumban a képeket.


Ez a tánc, végtelen búgócsiga,

szélkerékharc rapszódia.

Öntelt, lázadó és megalkuvó,

hitet és imát áruló.


Sivatag homok nélkül,

csókjaid ajkamon végül,

valaha volt igaz áldozat,

Te veted halotti ágyamat.

Lemmike•  2021. április 27. 18:24

Tánc

Csak állok és nézem,

mosolyod olyan szép.

Szellemed játszik velem,

mint tán soha még.

Csalóka képek vaníliasodóval hintve,

édes habbal kenegetik lelkem.

Varázs csillámú testedben pördülve,

lágy szellő kezükkel röpítenek engem.

Harmatcseppű átlátszó szédületben,

hamvaidon zendülnek a harangok.

Kacaj nevetésük varázsos meséjével,

csak állok, s ölelnek a néma hangok.

Minden, ami volt,  s ami van,

Annyira más, és mégis ugyanaz.

Megcsalt szemem hamisan,

Múltunkkal öröklétbe falaz.










Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom