Könnyebb út

Mély árnyék ül szememen,

Fényét Napnak nem lelem.

Elhiszem, hogy ami nincs, az van,

Kapaszkodok a légben magasan.

Reszket kezem, görcs rázza,

Veszett lelkem holtig tárja.

Gyarlóságom kopott bizalom,

Magam, egy pengő sem vagyon.

Bár ordíthatnék, figyelj Te!

Hagyj fel a szédüléssel!

Könnyek arcomon peregnek,

Most ölj, s szavaim remegnek.

Csak a színtelen maradjon,

Legyen sekély, partja szárazon.

Kerüljenek a rejtekek feledésbe,

Lelke mélyét örökkre eltemesse!