Para, frász is

Ánizsba feküdt a minap egy őz
nem forgattam bele, persze nem.
Koktélruhában úzóstul haladt,
és megtetszett nekem.

Hangosan léptem sajna felé
Féltem, kéretlen túl hangos vagyok.
Nem mondtak semmit, a száj, kis fogak
arról, hogy hányhatott.

Odajött az őz, rágott valamit
rágót, dohányt vagy magvas kenyeret,
cupp-cupp, emlékszem, akkor nem tudtam;
egy őzzel nyelvelek.

Reggel anyám meg sem hőkölt, derék!
Az ánizsból sikáltam magamat.
Itt hált, s hogy itt van, én tudom csupán;
szegény, az ágy alatt.

Az emberi történelem egy nagy hurok,
 majdhogynem a semmiből születés, felemelkedés és csaknem totális pusztulás...
.
.
.
.
A civilizáció véres hurka az emberi nemnek.

verset akarok írni, de megfogja a kezemet
a szerelem,
és a saját rasztás hajára rakja,
hogy simogassam a kócokat
lehetőleg jó sokat,
ha pedig
az ujjam elgémberedik,
folytassam a szememmel.
nem ember
fiának való ez a nyaggatás,
ha eltűnik a fejéből az aktatás'
ahova
versileg bele van pakolva

a fejem szeretlekkel van kitapétázva,
tíz marék gázra
állok rá minden reggel,
és az hordoz
körbe a világnyi kolhoz
minden göröngyén,
ahová csak gyöngén
illékony fingnyi lelkem szállni vágy
(ez a hely bibéd, Te szál virág...)

most meg ősz lesz, még pár nap,
és az sem vet gáncsot a romantikának,
hogy fázik a lábfejünk,
de nincs helyünk a takaró alatt,
hogy remegjen,
mióta a ruhánkat levettem
és egymás felé löknek minket az ágyrugók

A szép magyar teknő felett
gigant meleg, arra tombol;
holnap csak egy keveréssel
hallé lesz a Balatonból.
Lemenő Nap híd-veresje
megy rá piros paprikának,
mellé német túristanők 
zsírpárnákon pancsikálnak.
Siofoknál döng a party,
néhány suhanc rútül betép,
egyik-másik ha megfullad
az is lehet levesbetét.
Rotyogtat a pokol-meleg,
főzésidő ki van telve,
minden finom izzadék-sós,
beleérhet Tihany nyelve...

szívem nehéz mint az iszap
nyolc napon túl gyógyulok
mentől jobban vág a hurok
annál inkább nem iszok

pedig a ser pedig a bor
és legfőképp a lányok pedig
hozzád képest mind csak puding
ott száradhatnak meg ahol

nem vágyok én felejteni 
de szombaton mék lejteni
két há csa-csa-csa

szebb vagy jobb vagy ez már biztos
de annak lesz aki titkost 
néz rám - malaca