Para, frász is
ÉletmódHajnali fenntartható.
Lihegni vágyom, izmok dörzsölése ingerli csontjaimat.
A hideg combomat tapogatja,hajamba túr a szél,nyakam körül hűs patak ömlik,szájam a faggyal kokettál, miközben betonná cserépül.Lebegek, és minden gyorsabbat is elhagyok;mert magam munkája amin túl vagyok,és nem fáj Anyámnak.Semmiért fenéken
Hiába a para, frász is,
most is csak egy parafrázist
írok.
Bírok,
ha akarok, biztos mást is,
mert én már csak ilyen mázlis
fazon
vagyok.
Van velem egy furcsa némber,
mindig virgonc, mindig éber
gúzs a
múzsa.
Ha leülnék, seggbe rugdal.
Új nap virrad, mindig új dal...
Ha mar,
hamar
előveszem tollam, írom,
bőrömre is vagy papíron,
amit
tanít.
Majdnem ballada a munka hőseiről
Egy újabb párbaj történt Mat-star (http://www.poet.hu/tag/mat-star)
és enközöttem, aminek vérfoltos eredményét láthatjátok alant.
Az első strófát én írtam, meg a harmadikat is, a másodikat meg az ajánlást, (kizárásos alapon is) Máté :)
E szerzet mindig szép legény,
egész nap ül és dolgozik,
-ez persze külső vélemény-
széke többnyire kompozit,
flash-játékokkal kompozik
nem lehet izmos, de nő se,
előtte kávé, korpovit,
ma ilyen a munka hőse.
Ingét maga vasalja ki;
-a szerelem kamasz talány-
még nem akadt olyan, aki
más lett volna, mint puszta lány.
Bontatlan biolötty asztalán.
A munkájában, bár váltig
tagadja, csak az klassz talán,
hogy hazaér a Die Hard-ig.
Vele az élet incseleg,
''Azt a filmet látni kéne!'',
és aggódva kérdi nincs-e meg...
Így megy régen, annyi éve,
hogy minden viccet félretéve,
Az ilyen srácok bőre sápadt
s hétvégén van, hogy betépve
sírnak egy képzelt anyának.
Főnök, ki munkásában mélyre vájt,
míg agya gép lett és a vére bájt,
Te jachton ülsz, amíg Ő gályázik,
és sosem ér haza a Die Hard-ig!