AndrisFF blogja

Kétféle jellem van: a dér – a tér – a krematórium – a Kempelen Farkas-féle sakk-automata. Benne a török. Mindjárt kitörök. Bezárt magányból. A vagányomból. A láncait tépő nő. Vörös füles sapkában. Csak az van rajta. A képet a mellei uralják. Nem mint szex. Mint nő. A kerekbefont köretes kebel. A kiszakadt üvöltéshez éppen ez illik. A lánc most szakad el. A rablánc. A kar csupa erő még mindig. A pendülés, a reccsenés, a fém sikolya, a csontvázcitera. Vivát Mexikó! Szabadság! - üvölt a torok, és sóhajt az Istenekhez. Ez sikerült, ennek vége. A halotti tor, az ezer, megérte. Most győzelmi tort ülünk. A saját hazánkba berepülünk. Mert itt voltunk több ezer éve. De mindig annak elnyomott népe. A másodrendű faj. Az indián. Az őslakos. Quetzalcóatl, a tollaskígyó. Ezt megelőzte Gucumatz, aki megtanította az embereket a tűz csiholására. Milyen mély az emberi emlékezet. És Huracán és Tepeu, a tűz és az ég istenei. Chac, a zivatarok, a villámlás és az égzengés istene. És Ixchel, a maja panteon legnagyobb női alakja, a Hold megszemélyesítője. És Kinich Ahua, aki egyszerre férfi és nő, a Napisten, a zene és költészet legfőbb mentora. A freskót, "A demokrácia széttépi láncait" címmel David Alfaro Siqueiros alkotta 1944-45- ben, Manuel Ávila Camacho elnöksége alatt, amikor még volt pénz a művészetere és a demokráciára. Siquerios. De előbb fel kellett robbantania Trockijt. Nem sikerült, De Neruda segített. Kimenekítette Mexikóból. Chilébe. Trockij másodjára is sorra került. Ramón Mercader 1940. augusztus 20-án jégcsákánnyal agyonverte. A magyar alkotmány későbbi ünnepe napján. Mi volt a bűne? Persze a sok emberiségellenes gaztett mellett. Írt egy könyvet. Már a Kolcsakkal vívott háborúban a vonaton. A "Kommunizmus és terrorizmus" címmel. Terrorizmus. Merkantilizmus. Mercader. Ramón. Rasszizmus. Iszlám terrorizmus. Iszlám Állam. Magyarok mennek harcolni ellene. Döntés. De jó döntés. Különlegesen kiképzett magyar kommandók. A melegbe. Állig golyóálló mellényben. Szép ez az egyenruha. Formatervező tervezte. A dédapja Trockij volt. És itt ér össze lánc és a páncél. Mindegyik acélból van. Acélból, hogy rab legyél. Acélból, hogy védjen. Vivát Hungary!

Első epigramma

A három emberi érték,

Mi először eszembe jutott,

Tisztesség, erkölcs, becsület.

És hol marad a szeretet?

Második epigramma

A barátnőm hazug,

Nem jó, nem szép,

Ő az anti-kalokagathia,

Mégis nála maradok,

Mert olyan jó az ágyban.

Harmadik epigramma

Ami a listából kimaradt:

A hallgatagság.

Ki szeret a csenddel

Együtt élni?

Mégis az erdő

Nem beszél, susog,

A barlang csendje

Vízcsöppek

Hangjával telik.

A néma ember

Kezével beszél,

Vigyázz az előítéletekkel.

Negyedik epigramma

Igazgyöngy a könny,

Emberi érték.

Az elmorzsolható

Elviselhető,

A könny zápora

Valakinek fáj.

A fájdalom érték?

Ötödik epigramma

Egyesek kitalálták,

Ha meghalsz,

Másban tovább élsz.

Ez a lélekvándorlás.

Csak hát nincs lélek,

Mi vándoroljon.

A lélek absztrakció,

Puszta kitaláció.

Hatodik epigramma

Hiánybetegségben fogok meghalni.

Átnéztem számos listát a gúglon.

Az „emberi érték”-kel keresve,

És elvétve találtam csak a szerelmet,

A szeretet inkább. Úgy látszik,

Ez az állatok privilégiuma.

758 ezer találat.

Születésnapomra

Úgy ragad Rám a kor, míg Skarabeuszom a galacsinom görgeti. Szent Skarabeusz. A nap is így vonul felettünk, balról jobbra, meg nem unja az egyirányt. Az árnyékom jobbra hosszú, majd eltűnik, és aztán megint balra nyúlik. Így nő a galacsinom, két árnyék naponta rátapad.

Sand meg Chopin

George Sand rettenetesen szerette és kínozta a beteg Chopint. Ők ketten nem reméltek. De zenélt Chopin. Sand meg szivarozott. A füsttől levegőt Chopin nem kapott. Sand meg csak szivarozott.

Eszem-iszom

Az én eszem nem érdekes. Az iszom, iszákom annál inkább. Mi van benne? Pénz, amivel a jó bort kifizetem. Ez a hóbort. Csak jó bort. Perge Dani is ide jár. Meg Sobri Jóska. Ők nem isszák a bort, ha ócska. Kiürítenek minden iszákot. Sobri Jóskával parolázok. Parola, parla. Beszélj, beszélj, múzsám mindig remélj!

Sfumato

Chiaroscuro és sfumato. Ezek reneszánsz fogalmak. Az első a fény fontos szerepére vonatkozik. A második a kontúrok elkentségére. Ez itt mind megvan. Pregnánsan. Jellegzetesen. A szembogár az igéző. Lenyűgözve a néző. Legyen az nő vagy férfi. Az ember ezt nem érti. Minden férfi egy kis darab nő is. A nőkből a férfi a kis darab. Ezért lehet ily totális hatás. Mint minden, ez is csodás. Közben kiderül. Hogy kicsit hermafrodita mindenki. Magunkat kell leginkább szeretni!

Schiele

Modellek gömbölyödnek, gurulnak, testsúlypontjuk mindig a behatolás helyén. A behatolás az fontos. Szemmel, szervvel, szerelemmel. Ím, két nő gyönyörű rózsaszínben, egymáshoz simulva. Mindkettő szép lehetne, ártatlan, tiszta, de a konvenciók mocska rájuk kiterjed. Hisz kislányok még. Kár értük. Még a korhatárt nem érték el. Megbecsteleníti őket a közerkölcs. Ők nem tehetnek róla.

Aloé

És szippantani, és tapogatni, és megérezni, és megmérgezni, és elélvezni, és elélni ott... És hallgatni a dallamát, és elszórni a porát jelnek, és elvonni a látását tejnek, és elterelni a világot: MÁS NE LÁSSA! Meghalni és elalélni. Merni és remélni. Elkalauzolni a saját lényem helyére. ILULAALOÉILOÉTRAMPOSZTIÓNA.

Meghasadás

Giotto Campaniléje alatt hasadt meg a szívem,

nem kellett messze vinni, három sarok a Santa Croce.

Itt van Michelangelo sírja, meg Galileo Galileié,

Dantéé és Rossinié. Itt szórjátok szét a hamvaim.

Beszivárgok minden repedésbe, és egyszer talán

valakinek a cipőjén újra láthatom az álmom, a Campanilét,

s a Dómot, melynek nyolcszögletű, semmihez sem hasonlítható

kupolája szökell az égnek.

Így elég közel lesz szerelmem tere, a Piazza della Signoria,

a Palazzo Veccioval. Nyolc szintjét egy csodálatos pártázat

zárja le. Előtte Michelangelo Dávid szobra áll és egy ormótlan óriás.

Egy kis ugrás a saroktól a Loggia dei Lanzi, benne

Perseus a gorgófővel, bronzból, Benvenuto Cellini műve,

és sok más közt Giambologna Szabin nők elrablása, márvány.

A márványbetétes Dóm bejáratával szemben van a Keresztelőkápolna

a Paradicsom Kapujával, ahol a kétszer tíz aranyrelief az alkotókkal,

kis körön kibúvó fejeikkel: Lorenzo Ghiberti és fia Vittorio Ghiberti.

Az aranyreliefekből a kedvencem az egész reneszánszt magába sűrítő,

annak eleganciáját, levegőjét visszaadó Jacob és Esau története.

Itt pornak is nemes lenni.

Ca' d'Oro

Csipke a képzeteimben,

Csipke az álmaimban,

Négy oszlop az enyészeté,

Most még tart, és tart az emlék,

A csodapihecsipke szeretnék,

Szeretnék itt élni,

Szeretnék itt meghalni,

Szeretnék,

Csak szeretnék.

És szeretésemhez jó lesz háttérnek.

Szeretnék itt veletek hálni,

Botticelli Sandro lányai,

Nem baj, ha többen jöttök is,

A szeretetem végtelen,

Kitesz egy feltárt szarmata sírt,

Lehet vandál is, illir-pannon.

Biolok, eraviszkuszok, gótok, gepidák.

Hogy zenél a nevük.

Mint Respighi Három Botticelli-képe,

Itt a művészet egysége.

Ca' d'Oro, légies oszlopai,

Respighi zenéje.

A Botticelli képe.

Ősi feltárások, sírok.

Minden gén, mi

Pannóniát bejárta, itt legyen.

És mellé a véget nem érő szerelem.

Battisterio

Csend volt. Minden halottnak látszott.

Élet csak én, a terem közepén.

Megtörtem a csendet, és teljes erőmből

a dó hangot kiáltottam kitartva.

Még nem visszhangzott a tér.

És akkor átváltottam a mire.

Jól kitartva, és kisvártatva jött a szó.

Az is jól kitartva. És most jöttek

vissza a korábbi hangok.

De nem külön-külön, hanem tercben.

Egy csodálatos hármashangzat,

mintha az égiek énekelnék.

És a hangerő egyre erősödött,

és megremegtek bele a sejtjeim.

És az égi hang lassan tompult

és 20 másodperc múlva kihalt.

Ismét csend lett.

Most a mi-szó-ti kombinációt ontottam a csendbe,

és az égi jel most egy domináns tercet zenélt.

A Battisterio 1152-ben épült.

Az évszázadok sokat változtattak rajta:

gótikus tornyok, márványcsipke Nicola Pisano szószéke.

És semmi pisszegés.

Minő csavar az időt késleltetni.

Úgy kötődöm

Úgy kötődöm hozzád, mint a DNS kettős spirálja,
egyfolytában reprodukálom magam benned, 
mint RNS leolvaslak, és létrehozlak ki nem javítva,
Crick, Watson, Wilkins ezt jól kitalálta,
ezért Nobel-díj jár, pedig már VII. Kelemen pápa
megépítette Orvieto kútját, amelyben
kettős spirál a lemenet és feljövet.
Az egyiken a vízhordó öszvérek szabadon,
a másikon vízzel megrakva közlekedtek.

Én szabadon közlekedek, és nem izgat
messenger RNS, agyamban a gondolat
szárnyal, nem foglalkozik biokémiával.

Tövishúzó

Éktelen fájdalom ékel az lábujjaim közébe,

Égtelen, pokoli, akarom mondani alvilági,

Stix-folyóba mártom, hogy hűsítse!

Kerberosz üvölt így, mint én. Versenyzünk.

Herakleitosz csak később jön megölni.

Ez a 12. munkája. Beleváj a tüske

az ember húsába. Nem pityergek,

az nem férfiúi erény. Kipiszkálom,

és mindig jobb itt, mint a Capitólium

bal oldalán, a haldokló gallus helyén.

Tövishúzó fiú, Il Fedelino vagy Spinario,

i. e. 1. századi görög–római

eklektikus stílusú bronzszobor. 

A barátaim a fészbukon mind a DOKK-esten történt életút beszámolómat és mind a két szavalatom állóképpel megnézhetik. 12 perc egy bakivak. You Tube-on rajta van. 2018.01.06.-án volt a költőtalálkozó és szavalatsorozat. Én egyszer léptem fel. Eleve csak két rövid, groteszk verset vittem. Nehogy elcsábuljak többet szerepelni. A három órás szeánszból 11 percet vettem igénybe. A You Tube felvételen a fellépésem a 23:48-as számlálóállástól a 35:30-as állásig tart. A link most jön.
https://www.youtube.com/watch?v=kqZ7Km0KMLk

A most hallható versek:

„Mosd le rólam az összes eltitkolt fájdalmaim!”

Mártózz meg magad, feltételeid úgysem teljesíti senki. Legyen a folyódnál Szent János, tévedjen oda Krisztus, s jó nők csapatostul: a hét múzsa, a gráciák, a báj és a kellem képviselői, a hárpiák még szép szőke korukból, mit az emlékezet elcsúfított, bűzössé-bűnössé tett, s a nimfák is akárhányan. Segítsék megmártózásod s megtisztulásod. Legyen ott anyád, nővéred, összes szeretőd legszebb korában, a többiek úgyis kortalanok. Simogassák le rólad a gondot, tengeri szivaccsokkal dörgöljék tested. És bűneidtől szabadulj meg végleg.

Spanyolcsizmát ide!

Kerékbe ne törjetek. Ne nyújtsátok meg a testem. Karókkal teli kútba ne essem. Az ujjperctörést ne lessem. Vízpróbának alá ne vessetek. Előre megmondom, tanaim visszavonom. Nem forog, nem esik, ami nektek jól esik. Karóba se húzzatok. Inkább innen elhúzzatok. De van valami, amit szeretnék. Ha egy spanyolcsizmát felvehetnék. Kétezer Euró, mindjárt eladnám. Tanaim hirdető könyvem kiadnám. 

Kergemarha-kór

Kergemarha-kórban szeretnék meghalni,

Szépen-lassacskán elbutulni,

Abraknak műveim megenni,

Látni sok tehenem még egyszer elleni.

Hallgatni 100 boci dalolását,

Megkeresném a tehenek anyósát,

Ővele összekacsintani

És kérdezni, szép volt, mami?

Nem vagyok egyedül

Fényre surran a svábbogár

Serkét ültet a hajtőre a tetű

Vár türelmesen az ágyi poloska

Fanszőrzetben a lapostetű jár

A rühatka csak az alkalomra vár

Bolha úgrik, Bolha úgrik

Szúnyog kévét kőti, Szúnyog kévét kőti

Róka gyűjti, Róka gyűjti

Három varjú kaszál, Három varjú kaszál.