AndrisFF blogja

Mũvészet
AndrisFF•  2018. február 3. 22:23

Tiborcz panasza Pandora és Aphrodité miatt

Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 01-14-2018 @ 06:43 am)

Comment: Vártam, vártam, mert nem akartam elsőnek kommentelni. Kockázatos ahhoz hozzászólni, akinek láthatóan kisujjában van a mitológia. Az egyértelmű, hogy a torzszülött Gólem irigyli a hasonló műhelyben készült szépséget. De a többi sejtelmesen, és bizonyára szándékosan elrajzoltnak tűnik. Kinek jut az a hálás feladat, hogy a két kezével gyúrja ki Aphroditét (vagy inkább Pandorát)? Stb. Amellett, hogy elgondolkoztat, örömet szerez a költői szépségű leírás. Üdv. Tibor


Kedves Tiborcz! Ez a panaszod nagyon könnyen megválaszolható, ugyanis én egytemistaként Szegeden a Tisza-parton iszapból életnagyságban kiszobortam számtalanszor a háton fekvő nőalakot. Az aszfaltot telerajzoltam a bandánk éjszakai körútjain a városban kocsmától kocsmáig két prototipikus alakkal krétával. Híres voltam róla. Ugye mindenütt jártunk, és a társaim örömmel megvárták a művek elkészültét. Grafittal is megoldottam. Az egyik alak EGY SZÖKKENŐ MEZÍTELEN NŐ, A MÁSIK A MAGÁNYT REPREZENTÁLÓ MEZTELEN FÉRFIALAK, AKI ÜL FELHÚZOTT TÉRDÉT ÁTKAROLVA LEHAJTOTT FEJJEL. A GRAFIKUS MEGOLDÁSOKAT, MIUTÁN MÁSODÉVES KOROMBAN 1963-BAN MEGNYERTEM AZ ORSZÁGOS DIÁKTALÁLKOZÓ KAPCSÁN RENDEZETT KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁST ÉS VERSENYT, BEKERETEZTETTEM. EZ A KÉT MŰVEM MINDIG AZ ÁGYAM FELETT VOLT, MOST IS. A TÖBBI ERŐSEN KUBISTA PASZTELL ÖNARCKÉPEM ÉS SOK MÁS SZÉPSÉG, AMI KIVÁLTOTTA A ZSŰRI EGYÉRTELMŰ VÉLEMÉNYÉT, ELKALLÓDOTT AZ IDŐK SORÁN. Az Aphroditéket elmosta a víz, széttaposták a Tisza-parton fürdőzők, elmosta az eső. De tényleg jó volt csinálni képlékeny agyagból. Siklik rajta a kéz. De minden meleg nyári napon újjászületett. Irígyelte a Gólem. Most nem térnék ki Pandora szelencéjére, aminek lecsaptam bús fedelét, hogy ne jöjjön ki a remény, a kielégülés reménye. Szóval húztam az aktust.

AndrisFF•  2018. január 24. 11:48

Férfikorom legszebb szerelme





         ...Férfikorom legszebb szerelme...





1991.06.30. hajnali 05.10.

 

HAJNALBAN HAZAFELÉ

 

Számban tövig elszívott cigaretta

sarkamban a hajnal kutyái

egy leélt élet

settenkednek régi veszélyek

s Te csak nevetsz, ha néha beszélek

szeretem el nem hangzó szavaid

 

Szeretem nyakad ívét

ajkadon az örök mosolyt

s mindent, mi Te vagy

mert nekem tárod fel tested titkait

 

Szememből könnyet dörzsölök

a felkelő nap fénye hasít

s bennem a kétség sötét vitorlás

mit ismeretlen szél messze taszít

 

Hagyj élni még kegyetlen elme

férfikoromnak legszebb szerelme

született s kíván beteljesedni

 

 

1991.07.02.03.30.

 

SZERELMES SZÉP SZAVAIMMAL

 

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

Leszek altatódalod, s Te leszel kisgyermek

Míg álmaid ködén, mint messzi fény derengek

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

 

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

Leszek az első imád, s Te leszel még gyermek

Míg háborgó lelkedben szép békét teremtek

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

 

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

Leszek az első érintés, s Te már nem gyermek

Míg a vágytól elvarázsolódnak a testek

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

 



1991.07.06.07.00.

 

MÚLTAMON MERENGVE

 

Voltam kaland, voltam csak lehetőség

Láncolt magához pusztán keserűség

És nem voltam szerelme senkinek

 

Öleltek forrón, öleltek hidegen

Maradtam mindenkinek csak idegen

És nem simogattak bársony kezek

 

Született harag, született felejtés

Hosszú éjszakán kísértett már egy sejtés

És nem hittem: még újjászületek

 

 


1991.07.07.18.30.

 

I. EPIGRAMMA

 

Egyek vagyunk együtt

Én egy, a másik egy Te

Különös matek

Ha kivonunk egyből egyet

Én semmi leszek

 

 

1991.07.07.18.30.

 

II. EPIGRAMMA

 

Annyi minden van, mit szeretnék megmutatni

Tudatom rétegeiben hosszan kutatni

Hogy megtaláljuk együtt mindazt, ami lényeg

És íme, legközépen megtaláltunk Téged

 

 

 

1991.07.20.02.20.

 

VÁGYÓDVA VISZONZÁSSAL

 

Nagyon kellesz most

Miért vagyok messze?

Nagyon kellek most

Mert messze vagyok

 

Nagyon messze vagy

Miért most kellesz?

Nagyon vagyok most

Mert kellek messze

 

 



1991.07.26.02.20.

 

BEKÖSZÖNT BOLDOG BÖJT

 

Az élvezet ízeivel telítődve

Teltek napjaim Teveled

Történelmet írtak bennünk a percek

Mézzel itatódott át a testünk

Lelkünkben fogant örök harmónia

 

Ma véget ér a csendes orgiák hava

És beköszönt boldog böjt

 

 


1991.07.26.02.30.

 

PÖTTYÖS

 

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken

Tálalod vacsorám. Te főzted, énértem

Fenséges ízt érzek a számban

 

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken

Félszáraz pezsgőt iszunk. Ezt is megértem

Fenséges ízt érzek a számban

 

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken

A képzelet szegény. Mi mindent elértem

Fenséges ízt érzek a számban

 

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken

De ez csak álom már. Így hát nem is értem

Még mindig fenséges ízt érzek a számban

 



1991.08.01.21.00.

 

MEMENTO MEMORY

 

"Memento mori

emlékezz a halálra"

(temetők kapuja)

 

A neszek mindig meghalnak

Hajad illata a semmibe vész

Mint régi film képei

A tétova mozdulatok, az ölelés

Villózva peregnek

Marad utánuk a vaksötét

 

Párnádon kisimulnak a ráncok

Már nem őrzik arcom lenyomatát

Testemben kicserélődnek a sejtek

Felejtik bőröd bársonyát

 

Kérlek, ne hidd, hogy gyorsan felejtek

A memóriámra mindig emlékezem

Memento Memory

 

 

 

1991.08.04.09.20.

 

ALABÁSROM

 

Egy kis nyugalomra vágyom

Hogy gondolataim létráján

Leereszkedjem hozzád

Jákob felfelé ment

Hogy elérje Istent

Én lefelé

Örvénnyel falazott alagútba

Szikrázó zöldek

Medúza-szín lilák

Szemed smaragdja

Körmeid karéja

Sikoly

Borzongás

Béke

Bánat

Bölcső

Alabástrom

Egy kis nyugalomra vágyom

Zaklatott édes nyugalomra

Terád

 .

 

 

 

AndrisFF•  2018. január 24. 10:48

Férfikorom legszebb szerelme

HAJNALBAN HAZAFELÉ

 

Számban tövig elszívott cigaretta

sarkamban a hajnal kutyái

egy leélt élet

settenkednek régi veszélyek

s Te csak nevetsz, ha néha beszélek

szeretem el nem hangzó szavaid

 

Szeretem nyakad ívét

ajkadon az örök mosolyt

s mindent, mi Te vagy

mert nekem tárod fel tested titkait

 

Szememből könnyet dörzsölök

a felkelő nap fénye hasít

s bennem a kétség sötét vitorlás

mit ismeretlen szél messze taszít

 

Hagyj élni még kegyetlen elme

férfikoromnak legszebb szerelme

született s kíván beteljesedni

 

 

1991.07.02.03.30.

 

SZERELMES SZÉP SZAVAIMMAL

 

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

Leszek altatódalod, s Te leszel kisgyermek

Míg álmaid ködén, mint messzi fény derengek

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

 

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

Leszek az első imád, s Te leszel még gyermek

Míg háborgó lelkedben szép békét teremtek

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

 

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

Leszek az első érintés, s Te már nem gyermek

Míg a vágytól elvarázsolódnak a testek

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

 



1991.07.06.07.00.

 

MÚLTAMON MERENGVE

 

Voltam kaland, voltam csak lehetőség

Láncolt magához pusztán keserűség

És nem voltam szerelme senkinek

 

Öleltek forrón, öleltek hidegen

Maradtam mindenkinek csak idegen

És nem simogattak bársony kezek

 

Született harag, született felejtés

Hosszú éjszakán kísértett már egy sejtés

És nem hittem: még újjászületek

 

 

1991.07.07.18.30.

 

I. EPIGRAMMA

 

Egyek vagyunk együtt

Én egy, a másik egy Te

Különös matek

Ha kivonunk egyből egyet

Én semmi leszek

 

 

1991.07.07.18.30.

 

II. EPIGRAMMA

 

Annyi minden van, mit szeretnék megmutatni

Tudatom rétegeiben hosszan kutatni

Hogy megtaláljuk együtt mindazt, ami lényeg

És íme, legközépen megtaláltunk Téged

 



1991.07.17.16.00.

 

TÜZESVÍZ

 

Mint tüzesvíz az indiánnak

Az vagyok neked

Mákony, furcsa varázslat

Forró halál és jeges semmi

Megrészegülten új testet nyerni

Beléd hatolok

Atomjaim a vér áramán

Bejárják minden sejted

Te még nem sejted

Bennem egy óceán rejtőzködik

Hullámaim felkorbácsolnak

Ha akarom, épen nem marad csónak

Csak ritkán borzol a szél

De akkor is végtelen a mély

Az életet adtam

Az őssejt bennem született

Az óta már csak kövület

De közben ember-istenné vált

Prométheusszá, hogy lopjon tüzet

S a tüzesvízben most mindez egyesült

 

 

1991.07.20.02.20.

 

VÁGYÓDVA VISZONZÁSSAL

 

Nagyon kellesz most

Miért vagyok messze?

Nagyon kellek most

Mert messze vagyok

 

Nagyon messze vagy

Miért most kellesz?

Nagyon vagyok most

Mert kellek messze

 



1991.07.26.02.20.

 

BEKÖSZÖNT BOLDOG BÖJT

 

Az élvezet ízeivel telítődve

Teltek napjaim Teveled

Történelmet írtak bennünk a percek

Mézzel itatódott át a testünk

Lelkünkben fogant örök harmónia

 

Ma véget ér a csendes orgiák hava

És beköszönt boldog böjt

 

 

1991.07.26.02.30.

 

PÖTTYÖS

 

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken

Tálalod vacsorám. Te főzted, énértem

Fenséges ízt érzek a számban

 

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken

Félszáraz pezsgőt iszunk. Ezt is megértem

Fenséges ízt érzek a számban

 

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken

Ajkam ajkadon. Vénuszdombodhoz értem

Fenséges ízt érzek a számban

 

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken

A képzelet szegény. Mi mindent elértem

Fenséges ízt érzek a számban

 

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken

De ez csak álom már. Így hát nem is értem

Még mindig fenséges ízt érzek a számban

 



1991.08.01.21.00.

 

MEMENTO MEMORY

 

"Memento mori

emlékezz a halálra" (temetők kapuja)

 

A neszek mindig meghalnak

Hajad illata a semmibe vész

Mint régi film képei

A tétova mozdulatok, az ölelés

Villózva peregnek

Marad utánuk a vaksötét

 

Párnádon kisimulnak a ráncok

Már nem őrzik arcom lenyomatát

Testemben kicserélődnek a sejtek

Felejtik bőröd bársonyát

 

Kérlek, ne hidd, hogy gyorsan felejtek

A memóriámra mindig emlékezem

Memento Memory

 

 

 

1991.08.04.09.20.

 

ALABÁSROM

 

Egy kis nyugalomra vágyom

Hogy gondolataim létráján

Leereszkedjem hozzád

Jákob felfelé ment

Hogy elérje Istent

Én lefelé

Örvénnyel falazott alagútba

Szikrázó zöldek

Medúza-szín lilák

Szemed smaragdja

Az önkívület fehér habja

Körmeid karéja

Sikoly

Borzongás

Béke

Bánat

Bölcső

Alabástrom

Egy kis nyugalomra vágyom

Zaklatott édes nyugalomra

Terád

 

 

1991.08.12.20.00.

 

SZONETT

 

Az útjaink kezeimen az erek

Elágaznak, egymást újra elérik

A külön ágat évtizedben mérik

Ne gondolj e múltra, mikor ölellek

 

Az összes dimenziót, időt, teret

Feledd, mert testeink csak egymást kérik

Míg éden alma gyönyörünk beérik

Bejárom ajkad, kebled és öledet

 

Kérlek, ne csukd le két csillogó szemed

Tudom jól, a gyönyör nem baj, ha késik

Én így maradnék örökre Teveled

 

Szívdobbanásaink már egymást érik

Zihál tüdőnk és egész testünk remeg

                               Most meghalunk a közös ébredésig








.





.






.

.






AndrisFF•  2018. január 23. 13:20

Nem erotikus versek 4.

Meghasadás

 

Giotto Campaniléje alatt hasadt meg a szívem,

nem kellett messze vinni, három sarok a Santa Croce.

Itt van Michelangelo sírja, meg Galileo Galileié,

Dantéé és Rossinié. Itt szórjátok szét a hamvaim.

Beszivárgok minden repedésbe, és egyszer talán

valakinek a cipőjén újra láthatom az álmom, a Campanilét,

s a Dómot, melynek nyolcszögletű, semmihez sem hasonlítható

kupolája szökell az égnek.

 

Így elég közel lesz szerelmem tere, a Piazza della Signoria,

a Palazzo Veccioval. Nyolc szintjét egy csodálatos pártázat

zárja le. Előtte Michelangelo Dávid szobra áll és egy ormótlan óriás.

Egy kis ugrás a saroktól a Loggia dei Lanzi, benne

Perseus a gorgófővel, bronzból, Benvenuto Cellini műve,

és sok más közt Giambologna Szabin nők elrablása, márvány.

 

A márványbetétes Dóm bejáratával szemben van a Keresztelőkápolna

a Paradicsom Kapujával, ahol a kétszer tíz aranyrelief az alkotókkal,

kis körön kibúvó fejeikkel: Lorenzo Ghiberti és fia Vittorio Ghiberti.

Az aranyreliefekből a kedvencem az egész reneszánszt magába sűrítő,

annak eleganciáját, levegőjét visszaadó Jacob és Esau története.

 

Itt pornak is nemes lenni.

 

 

Ca' d'Oro

 

Csipke a képzeteimben,

Csipke az álmaimban,

Négy oszlop az enyészeté,

Most még tart, és tart az emlék,

A csodapihecsipke szeretnék,

Szeretnék itt élni,

Szeretnék itt meghalni,

Szeretnék,

Csak szeretnék.

És szeretésemhez jó lesz háttérnek.

Szeretnék itt veletek hálni,

Botticelli Sandro lányai,

Nem baj, ha többen jöttök is,

A szeretetem végtelen,

Kitesz egy feltárt szarmata sírt,

Lehet vandál is, illir-pannon.

Biolok, eraviszkuszok, gótok, gepidák.

Hogy zenél a nevük.

Mint Respighi Három Botticelli-képe,

Itt a művészet egysége.

Ca' d'Oro, légies oszlopai,

Respighi zenéje.

A Botticelli képe.

Ősi feltárások, sírok.

Minden gén, mi

Pannóniát bejárta, itt legyen.

És mellé a véget nem érő szerelem.



Battisterio

 

Csend volt. Minden halottnak látszott.

Élet csak én, a terem közepén.

Megtörtem a csendet, és teljes erőmből

a dó hangot kiáltottam kitartva.

Még nem visszhangzott a tér.

És akkor átváltottam a mire.

Jól kitartva, és kisvártatva jött a szó.

Az is jól kitartva. És most jöttek

vissza a korábbi hangok.

De nem külön-külön, hanem tercben.

Egy csodálatos hármashangzat,

mintha az égiek énekelnék.

És a hangerő egyre erősödött,

és megremegtek bele a sejtjeim.

És az égi hang lassan tompult

és 20 másodperc múlva kihalt.

Ismét csend lett.

Most a mi-szó-ti kombinációt ontottam a csendbe,

és az égi jel most egy domináns tercet zenélt.

A Battisterio 1152-ben épült.

Az évszázadok sokat változtattak rajta:

gótikus tornyok, márványcsipke Nicola Pisano szószéke.

És semmi pisszegés.

Minő csavar az időt késleltetni.


 

Úgy kötődöm

Úgy kötődöm hozzád, mint a DNS kettős spirálja,
egyfolytában reprodukálom magam benned, 
mint RNS leolvaslak, és létrehozlak ki nem javítva,
Crick, Watson, Wilkins ezt jól kitalálta,
ezért Nobel-díj jár, pedig már VII. Kelemen pápa
megépítette Orvieto kútját, amelyben
kettős spirál a lemenet és feljövet.
Az egyiken a vízhordó öszvérek szabadon,
a másikon vízzel megrakva közlekedtek.

Én szabadon közlekedek, és nem izgat
messenger RNS, agyamban a gondolat
szárnyal, nem foglalkozik biokémiával.

 

Tövishúzó

 

Éktelen fájdalom ékel az lábujjaim közébe,

Égtelen, pokoli, akarom mondani alvilági,

Stix-folyóba mártom, hogy hűsítse!

Kerberosz üvölt így, mint én. Versenyzünk.

Herakleitosz csak később jön megölni.

Ez a 12. munkája. Beleváj a tüske

az ember húsába. Nem pityergek,

az nem férfiúi erény. Kipiszkálom,

és mindig jobb itt, mint a Capitólium

bal oldalán, a haldokló gallus helyén.

 

Tövishúzó fiú, Il Fedelino vagy Spinario,

i. e. 1. századi görög–római

eklektikus stílusú bronzszobor.