AndrisFF blogja
MũvészetTiborcz panasza Pandora és Aphrodité miatt
Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 01-14-2018 @ 06:43 am)
Comment: Vártam, vártam, mert nem akartam elsőnek kommentelni. Kockázatos ahhoz hozzászólni, akinek láthatóan kisujjában van a mitológia. Az egyértelmű, hogy a torzszülött Gólem irigyli a hasonló műhelyben készült szépséget. De a többi sejtelmesen, és bizonyára szándékosan elrajzoltnak tűnik. Kinek jut az a hálás feladat, hogy a két kezével gyúrja ki Aphroditét (vagy inkább Pandorát)? Stb. Amellett, hogy elgondolkoztat, örömet szerez a költői szépségű leírás. Üdv. Tibor
Kedves Tiborcz! Ez a panaszod nagyon könnyen megválaszolható, ugyanis én egytemistaként Szegeden a Tisza-parton iszapból életnagyságban kiszobortam számtalanszor a háton fekvő nőalakot. Az aszfaltot telerajzoltam a bandánk éjszakai körútjain a városban kocsmától kocsmáig két prototipikus alakkal krétával. Híres voltam róla. Ugye mindenütt jártunk, és a társaim örömmel megvárták a művek elkészültét. Grafittal is megoldottam. Az egyik alak EGY SZÖKKENŐ MEZÍTELEN NŐ, A MÁSIK A MAGÁNYT REPREZENTÁLÓ MEZTELEN FÉRFIALAK, AKI ÜL FELHÚZOTT TÉRDÉT ÁTKAROLVA LEHAJTOTT FEJJEL. A GRAFIKUS MEGOLDÁSOKAT, MIUTÁN MÁSODÉVES KOROMBAN 1963-BAN MEGNYERTEM AZ ORSZÁGOS DIÁKTALÁLKOZÓ KAPCSÁN RENDEZETT KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁST ÉS VERSENYT, BEKERETEZTETTEM. EZ A KÉT MŰVEM MINDIG AZ ÁGYAM FELETT VOLT, MOST IS. A TÖBBI ERŐSEN KUBISTA PASZTELL ÖNARCKÉPEM ÉS SOK MÁS SZÉPSÉG, AMI KIVÁLTOTTA A ZSŰRI EGYÉRTELMŰ VÉLEMÉNYÉT, ELKALLÓDOTT AZ IDŐK SORÁN. Az Aphroditéket elmosta a víz, széttaposták a Tisza-parton fürdőzők, elmosta az eső. De tényleg jó volt csinálni képlékeny agyagból. Siklik rajta a kéz. De minden meleg nyári napon újjászületett. Irígyelte a Gólem. Most nem térnék ki Pandora szelencéjére, aminek lecsaptam bús fedelét, hogy ne jöjjön ki a remény, a kielégülés reménye. Szóval húztam az aktust.
Férfikorom legszebb szerelme
...Férfikorom legszebb szerelme...
1991.06.30. hajnali 05.10.
HAJNALBAN HAZAFELÉ
Számban tövig elszívott cigaretta
sarkamban a hajnal kutyái
egy leélt élet
settenkednek régi veszélyek
s Te csak nevetsz, ha néha beszélek
szeretem el nem hangzó szavaid
Szeretem nyakad ívét
ajkadon az örök mosolyt
s mindent, mi Te vagy
mert nekem tárod fel tested titkait
Szememből könnyet dörzsölök
a felkelő nap fénye hasít
s bennem a kétség sötét vitorlás
mit ismeretlen szél messze taszít
Hagyj élni még kegyetlen elme
férfikoromnak legszebb szerelme
született s kíván beteljesedni
1991.07.02.03.30.
SZERELMES SZÉP SZAVAIMMAL
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Leszek altatódalod, s Te leszel kisgyermek
Míg álmaid ködén, mint messzi fény derengek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Leszek az első imád, s Te leszel még gyermek
Míg háborgó lelkedben szép békét teremtek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Leszek az első érintés, s Te már nem gyermek
Míg a vágytól elvarázsolódnak a testek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
1991.07.06.07.00.
MÚLTAMON MERENGVE
Voltam kaland, voltam csak lehetőség
Láncolt magához pusztán keserűség
És nem voltam szerelme senkinek
Öleltek forrón, öleltek hidegen
Maradtam mindenkinek csak idegen
És nem simogattak bársony kezek
Született harag, született felejtés
Hosszú éjszakán kísértett már egy sejtés
És nem hittem: még újjászületek
1991.07.07.18.30.
I. EPIGRAMMA
Egyek vagyunk együtt
Én egy, a másik egy Te
Különös matek
Ha kivonunk egyből egyet
Én semmi leszek
1991.07.07.18.30.
II. EPIGRAMMA
Annyi minden van, mit szeretnék megmutatni
Tudatom rétegeiben hosszan kutatni
Hogy megtaláljuk együtt mindazt, ami lényeg
És íme, legközépen megtaláltunk Téged
1991.07.20.02.20.
VÁGYÓDVA VISZONZÁSSAL
Nagyon kellesz most
Miért vagyok messze?
Nagyon kellek most
Mert messze vagyok
Nagyon messze vagy
Miért most kellesz?
Nagyon vagyok most
Mert kellek messze
1991.07.26.02.20.
BEKÖSZÖNT BOLDOG BÖJT
Az élvezet ízeivel telítődve
Teltek napjaim Teveled
Történelmet írtak bennünk a percek
Mézzel itatódott át a testünk
Lelkünkben fogant örök harmónia
Ma véget ér a csendes orgiák hava
És beköszönt boldog böjt
1991.07.26.02.30.
PÖTTYÖS
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
Tálalod vacsorám. Te főzted, énértem
Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
Félszáraz pezsgőt iszunk. Ezt is megértem
Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
A képzelet szegény. Mi mindent elértem
Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
De ez csak álom már. Így hát nem is értem
Még mindig fenséges ízt érzek a számban
1991.08.01.21.00.
MEMENTO MEMORY
"Memento mori
emlékezz a halálra"
(temetők kapuja)
A neszek mindig meghalnak
Hajad illata a semmibe vész
Mint régi film képei
A tétova mozdulatok, az ölelés
Villózva peregnek
Marad utánuk a vaksötét
Párnádon kisimulnak a ráncok
Már nem őrzik arcom lenyomatát
Testemben kicserélődnek a sejtek
Felejtik bőröd bársonyát
Kérlek, ne hidd, hogy gyorsan felejtek
A memóriámra mindig emlékezem
Memento Memory
1991.08.04.09.20.
ALABÁSROM
Egy kis nyugalomra vágyom
Hogy gondolataim létráján
Leereszkedjem hozzád
Jákob felfelé ment
Hogy elérje Istent
Én lefelé
Örvénnyel falazott alagútba
Szikrázó zöldek
Medúza-szín lilák
Szemed smaragdja
Körmeid karéja
Sikoly
Borzongás
Béke
Bánat
Bölcső
Alabástrom
Egy kis nyugalomra vágyom
Zaklatott édes nyugalomra
Terád
.
Férfikorom legszebb szerelme
HAJNALBAN HAZAFELÉ
Számban tövig elszívott cigaretta
sarkamban a hajnal kutyái
egy leélt élet
settenkednek régi veszélyek
s Te csak nevetsz, ha néha beszélek
szeretem el nem hangzó szavaid
Szeretem nyakad ívét
ajkadon az örök mosolyt
s mindent, mi Te vagy
mert nekem tárod fel tested titkait
Szememből könnyet dörzsölök
a felkelő nap fénye hasít
s bennem a kétség sötét vitorlás
mit ismeretlen szél messze taszít
Hagyj élni még kegyetlen elme
férfikoromnak legszebb szerelme
született s kíván beteljesedni
1991.07.02.03.30.
SZERELMES SZÉP SZAVAIMMAL
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Leszek altatódalod, s Te leszel kisgyermek
Míg álmaid ködén, mint messzi fény derengek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Leszek az első imád, s Te leszel még gyermek
Míg háborgó lelkedben szép békét teremtek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Leszek az első érintés, s Te már nem gyermek
Míg a vágytól elvarázsolódnak a testek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
1991.07.06.07.00.
MÚLTAMON MERENGVE
Voltam kaland, voltam csak lehetőség
Láncolt magához pusztán keserűség
És nem voltam szerelme senkinek
Öleltek forrón, öleltek hidegen
Maradtam mindenkinek csak idegen
És nem simogattak bársony kezek
Született harag, született felejtés
Hosszú éjszakán kísértett már egy sejtés
És nem hittem: még újjászületek
1991.07.07.18.30.
I. EPIGRAMMA
Egyek vagyunk együtt
Én egy, a másik egy Te
Különös matek
Ha kivonunk egyből egyet
Én semmi leszek
1991.07.07.18.30.
II. EPIGRAMMA
Annyi minden van, mit szeretnék megmutatni
Tudatom rétegeiben hosszan kutatni
Hogy megtaláljuk együtt mindazt, ami lényeg
És íme, legközépen megtaláltunk Téged
1991.07.17.16.00.
TÜZESVÍZ
Mint tüzesvíz az indiánnak
Az vagyok neked
Mákony, furcsa varázslat
Forró halál és jeges semmi
Megrészegülten új testet nyerni
Beléd hatolok
Atomjaim a vér áramán
Bejárják minden sejted
Te még nem sejted
Bennem egy óceán rejtőzködik
Hullámaim felkorbácsolnak
Ha akarom, épen nem marad csónak
Csak ritkán borzol a szél
De akkor is végtelen a mély
Az életet adtam
Az őssejt bennem született
Az óta már csak kövület
De közben ember-istenné vált
Prométheusszá, hogy lopjon tüzet
S a tüzesvízben most mindez egyesült
1991.07.20.02.20.
VÁGYÓDVA VISZONZÁSSAL
Nagyon kellesz most
Miért vagyok messze?
Nagyon kellek most
Mert messze vagyok
Nagyon messze vagy
Miért most kellesz?
Nagyon vagyok most
Mert kellek messze
1991.07.26.02.20.
BEKÖSZÖNT BOLDOG BÖJT
Az élvezet ízeivel telítődve
Teltek napjaim Teveled
Történelmet írtak bennünk a percek
Mézzel itatódott át a testünk
Lelkünkben fogant örök harmónia
Ma véget ér a csendes orgiák hava
És beköszönt boldog böjt
1991.07.26.02.30.
PÖTTYÖS
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
Tálalod vacsorám. Te főzted, énértem
Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
Félszáraz pezsgőt iszunk. Ezt is megértem
Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
Ajkam ajkadon. Vénuszdombodhoz értem
Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
A képzelet szegény. Mi mindent elértem
Fenséges ízt érzek a számban
Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
De ez csak álom már. Így hát nem is értem
Még mindig fenséges ízt érzek a számban
1991.08.01.21.00.
MEMENTO MEMORY
"Memento mori
emlékezz a halálra" (temetők kapuja)
A neszek mindig meghalnak
Hajad illata a semmibe vész
Mint régi film képei
A tétova mozdulatok, az ölelés
Villózva peregnek
Marad utánuk a vaksötét
Párnádon kisimulnak a ráncok
Már nem őrzik arcom lenyomatát
Testemben kicserélődnek a sejtek
Felejtik bőröd bársonyát
Kérlek, ne hidd, hogy gyorsan felejtek
A memóriámra mindig emlékezem
Memento Memory
1991.08.04.09.20.
ALABÁSROM
Egy kis nyugalomra vágyom
Hogy gondolataim létráján
Leereszkedjem hozzád
Jákob felfelé ment
Hogy elérje Istent
Én lefelé
Örvénnyel falazott alagútba
Szikrázó zöldek
Medúza-szín lilák
Szemed smaragdja
Az önkívület fehér habja
Körmeid karéja
Sikoly
Borzongás
Béke
Bánat
Bölcső
Alabástrom
Egy kis nyugalomra vágyom
Zaklatott édes nyugalomra
Terád
1991.08.12.20.00.
SZONETT
Az útjaink kezeimen az erek
Elágaznak, egymást újra elérik
A külön ágat évtizedben mérik
Ne gondolj e múltra, mikor ölellek
Az összes dimenziót, időt, teret
Feledd, mert testeink csak egymást kérik
Míg éden alma gyönyörünk beérik
Bejárom ajkad, kebled és öledet
Kérlek, ne csukd le két csillogó szemed
Tudom jól, a gyönyör nem baj, ha késik
Én így maradnék örökre Teveled
Szívdobbanásaink már egymást érik
Zihál tüdőnk és egész testünk remeg
Most meghalunk a közös ébredésig.
.
.
.
Nem erotikus versek 4.
Meghasadás
Giotto Campaniléje alatt hasadt meg a szívem,
nem kellett messze vinni, három sarok a Santa Croce.
Itt van Michelangelo sírja, meg Galileo Galileié,
Dantéé és Rossinié. Itt szórjátok szét a hamvaim.
Beszivárgok minden repedésbe, és egyszer talán
valakinek a cipőjén újra láthatom az álmom, a Campanilét,
s a Dómot, melynek nyolcszögletű, semmihez sem hasonlítható
kupolája szökell az égnek.
Így elég közel lesz szerelmem tere, a Piazza della Signoria,
a Palazzo Veccioval. Nyolc szintjét egy csodálatos pártázat
zárja le. Előtte Michelangelo Dávid szobra áll és egy ormótlan óriás.
Egy kis ugrás a saroktól a Loggia dei Lanzi, benne
Perseus a gorgófővel, bronzból, Benvenuto Cellini műve,
és sok más közt Giambologna Szabin nők elrablása, márvány.
A márványbetétes Dóm bejáratával szemben van a Keresztelőkápolna
a Paradicsom Kapujával, ahol a kétszer tíz aranyrelief az alkotókkal,
kis körön kibúvó fejeikkel: Lorenzo Ghiberti és fia Vittorio Ghiberti.
Az aranyreliefekből a kedvencem az egész reneszánszt magába sűrítő,
annak eleganciáját, levegőjét visszaadó Jacob és Esau története.
Itt pornak is nemes lenni.
Ca' d'Oro
Csipke a képzeteimben,
Csipke az álmaimban,
Négy oszlop az enyészeté,
Most még tart, és tart az emlék,
A csodapihecsipke szeretnék,
Szeretnék itt élni,
Szeretnék itt meghalni,
Szeretnék,
Csak szeretnék.
És szeretésemhez jó lesz háttérnek.
Szeretnék itt veletek hálni,
Botticelli Sandro lányai,
Nem baj, ha többen jöttök is,
A szeretetem végtelen,
Kitesz egy feltárt szarmata sírt,
Lehet vandál is, illir-pannon.
Biolok, eraviszkuszok, gótok, gepidák.
Hogy zenél a nevük.
Mint Respighi Három Botticelli-képe,
Itt a művészet egysége.
Ca' d'Oro, légies oszlopai,
Respighi zenéje.
A Botticelli képe.
Ősi feltárások, sírok.
Minden gén, mi
Pannóniát bejárta, itt legyen.
És mellé a véget nem érő szerelem.
Battisterio
Csend volt. Minden halottnak látszott.
Élet csak én, a terem közepén.
Megtörtem a csendet, és teljes erőmből
a dó hangot kiáltottam kitartva.
Még nem visszhangzott a tér.
És akkor átváltottam a mire.
Jól kitartva, és kisvártatva jött a szó.
Az is jól kitartva. És most jöttek
vissza a korábbi hangok.
De nem külön-külön, hanem tercben.
Egy csodálatos hármashangzat,
mintha az égiek énekelnék.
És a hangerő egyre erősödött,
és megremegtek bele a sejtjeim.
És az égi hang lassan tompult
és 20 másodperc múlva kihalt.
Ismét csend lett.
Most a mi-szó-ti kombinációt ontottam a csendbe,
és az égi jel most egy domináns tercet zenélt.
A Battisterio 1152-ben épült.
Az évszázadok sokat változtattak rajta:
gótikus tornyok, márványcsipke Nicola Pisano szószéke.
És semmi pisszegés.
Minő csavar az időt késleltetni.
Úgy kötődöm
Úgy kötődöm hozzád, mint a DNS kettős spirálja,
egyfolytában reprodukálom magam benned,
mint RNS leolvaslak, és létrehozlak ki nem javítva,
Crick, Watson, Wilkins ezt jól kitalálta,
ezért Nobel-díj jár, pedig már VII. Kelemen pápa
megépítette Orvieto kútját, amelyben
kettős spirál a lemenet és feljövet.
Az egyiken a vízhordó öszvérek szabadon,
a másikon vízzel megrakva közlekedtek.
Én szabadon közlekedek, és nem izgat
messenger RNS, agyamban a gondolat
szárnyal, nem foglalkozik biokémiával.
Tövishúzó
Éktelen fájdalom ékel az lábujjaim közébe,
Égtelen, pokoli, akarom mondani alvilági,
Stix-folyóba mártom, hogy hűsítse!
Kerberosz üvölt így, mint én. Versenyzünk.
Herakleitosz csak később jön megölni.
Ez a 12. munkája. Beleváj a tüske
az ember húsába. Nem pityergek,
az nem férfiúi erény. Kipiszkálom,
és mindig jobb itt, mint a Capitólium
bal oldalán, a haldokló gallus helyén.
Tövishúzó fiú, Il Fedelino vagy Spinario,
i. e. 1. századi görög–római
eklektikus stílusú bronzszobor.