AndrisFF blogja

Orosz nyelvet tanulok

Orosz nyelvet tanulok, megy a dolog már is:
Kgyé kárándás? I tyétrágy? Zdasztvujtye taváris!
Aztán mélyebben tovább. Szavak bontakoznak.
Nyílanak, mint üde rügy, s a köd egyre oszlad.
Összeállnak mondatok. Ismerős a tájék.
Szerkezete világos. Mintha otthon járnék.
Egy különös szeretet tenyerébe markol,
Büszkeséggel habzsolok a nagy viadalból.
Orosz könyvet forgatok! Mellettem a szótár.
Szívem meg a tájakon megmerengve kószál.
Ilja Erenburg szava! Szimonov regénye!
Itt van mind a közelben, csak nyúlni kell érte.
Majakovszkij versei, élesen kiáltók,
Vöröslángú rakéták, forradalmi zászlók.
Lermontov s te Puskinom, látom mit akartok,
Régi orosz klasszikus - add kezembe kardod!
S mint a micsurini mag, olyan dúsan hajtja
Napos életörömét a szovjetek hangja.
Öreg Dzsambul Dzsabajev, Fagyejev és Szmirnov.
Babajevszkij, Azsajev! Számomra is írtok!
Fenn a csúcson élesen, mint a penge, villan
Marx és Engels! Leninünk! Élnek szavainkban!
S mint a vörös csillagok Kreml kupoláin,
Tiszta fénnyel úgy ragyog könyveiben Sztálin.
Kalapácsot forgatók! Traktorosok! Öntők!
Textilesek! Bányászik! Építők és költők!
Sztahánovi munkások, a szakkönyvek várnak,
Orosz szót a csillésnek, s mindenik vájárnak!
Orosz könyvet kezedbe, szövetkezet tagja,
Tudásod a földeken ez növeli nagyra.
Tanulj népem oroszul! Sodorjon a szárnya!
S repülj szovjet tájakon! Elvtárs - doszvidánya!

Diadal

Delet üt az óra,
Int a veres alkony,
Diadal sugárzik
Az olajos arcon.
Körülötte súg-búg
Az ellenség szája,
Szennyes rágalmait
Mind feléje hányja.
De ő csak odavág
Nagy, öblös marékkal,
Szetecsap közöttük
Kétszáz százalékkal.

(Sebők Éva: Köszöntö, 1951 Szépirodalmi Könyvkiadó.)