Sándor Márton - Távol, s mégis oly közel

Sándor Márton - Távol, s mégis oly közel
(2013. július 15.)

Távol vagy tőlem, s mégis oly közel,
Lelkem a lelkedre vár, mely átölel.
Kéz a kézben, csókok ajkaidon égnek,
Az örökkévalósága a szenvedélynek.

Szívembe égtek az édes pillanatok.
Minden perc álmodás, ha veled vagyok.
Hiányod felemészt, széttép a távol,
Melletted a pillanat: angyali mámor.

Melletted érzem, önmagam lehetek,
Szemedbe nézek, s látom a fellegeket.
Ragyog a napsugár, kivirul az élet,
Leírhatatlanul SZERETLEK én, téged!

Szeretlek téged - ártatlan szavak,
Nem fejezik ki az érzelmi tartalmakat.
Része az egésznek, a másik felem,
Te vagy az Életem, örökké légy velem.

Nem szabhatunk gátakat a vágyaknak.
Ha eljő az idő, hogy újra láthatlak,
Nélküled édesem, több sebből vérzem,
Távol vagy, s mégis közel - érzem!