Sándor Márton "ExaN" Blogja

Gyász
EXAN•  2010. március 13. 12:12

Sándor Márton - Véres Árnyak (2010. 01. 24.)

Ez csak a kezdet, az élet értelmetlen,
céltalan léte meg edzett, s ez lett.
Ez mára már valóságom, hol tudatom
beborult hajnalán a jót látom át.


Sötét seregek sínylődnek bennem,
s már kiutam nem lelem, mivé legyek?!
Taszítva sejtelmes fellegek,
melyben mély nyugvásra nem találok én.

T
alán gondolatom néhány kórképes
szegletén, sátáni voltomat választva.
Esztelen, veszett vérebek üvöltik lélek
fájdalmát, az éj démonát feltámasztva.

EXAN•  2009. szeptember 14. 16:45

Sándor Márton - Elmentél, itt hagytál

VERZE1:

Könnyek égetik arcom, ha a múltba tekintek.
Ne menj el kérlek, várj egy percet rám,
Nem engedlek el egyedül, utánad szállok járj
bárhol, úttalan utakon túl, hív már a végtelen távol.
Soronként borulok térdre, testem sírhantod födémére
Roskad, hol ma ordító kínhalál szaggat széjjel,
A Nap is elfordul tőlem, vérvörösen izzó szenvedéssel.
Könnyfacsaró érzés, szívem széttépik emlék képeid,
Felemészt a fájdalom, élve eléget itt engem,
Porig zúzódott valóság, kopár lelkem nyugvását már sosem lelem.


REFRÉN:

Egy mozdulat, egy kérdés, a ki nem mondott szavak,
Ébresztik bódult fikcióim bennem mik életben tartanak.
Elmentél, itt hagytál, véres valóságom vesz körül végleg,
Csak egy álomkép, vagy holmi délibáb vethet véget a szenvedésnek.


VERZE2:

Egy álomkép, vagy holmi délibáb vethet véget a szenvedésnek,
Sivár gondolataim sínylődő világom végtelen mélységében égnek.
Szívem szép várát összedőlve, vérben látom, kínzó képzeteim átjárta tájon át,
Fájdalmam nyugvása ezen kín halálom, nem bírom ki már a következő éjszakát.
Nélküled, lelkem csak érted lüktet, felfázó vénámtól minden mozdulat megszűnhet,
De nyugtalan elmém a szívembe tép, talán utoljára léphetnék már,
Mert, ha bánatom dönt igába, vár lelkem béklyójában, egy soha napján sem oldódó zár.  


REFRÉN:

Egy mozdulat, egy kérdés, a ki nem mondott szavak,
Ébresztik bódult fikcióim bennem mik életben tartanak.
Elmentél, itt hagytál, véres valóságom vesz körül végleg,
Csak egy álomkép, vagy holmi délibáb vethet véget a szenvedésnek.

EXAN•  2009. július 3. 20:42

EXAN - Eredendő Bűnös

Kettő dupla-nulla kilenc esztendő, EXAN hulla.
Ő szívből jövő eredendő bűnt hordozva magában,
Megdöbbentő, ne vágj a szavába bele,
Mert mennydörgő elme talál ma gazdára.
Várva-várja, hogy megtalálja az áldozatát,
Kit időtlen idők óta figyelemmel kísér, nyomába szegődve,
Nem állhat ellen ember, kit megtalál egyszer életeken át kísért.

Nincs erőd, gyenge vagy, bár merészen bátor,
A hajsza körönként körülvesz, míg mindenki elpártol,
Mellőled, kritikus kitétel: senki sem győzhet!
A láthatáron túl, hol minden elhalványul ő szent,
Volt valaha, sivár fikciók férgelték lelkem fodraiba,
Kóros képzeteim, véres valóságom takarva itt ma,
Megannyi hiba derül fényre, sosem hittem, hogy végre mindennek vége!

Sosem hittem el, hogy végre mindennek vége,
Éjjelenként feleszmélve felnézek a sötét-kék égre.
Ezernyi csillag-tenger vár ott rám tétován,

Ködös képzeteim léptein elnyel a félhomály.

Vérbe lábadt szemeim tettre kész tűzben állva,
Annyira fázom, szélsőséges fikciók üldöznek már
A mély-torkába, testemet átjárja szüntelen fájdalom.

Leplezve bánatom, lángoló lelkem tükrében porrá hamvadó,
Érzelmeim magasztalnak távol mennyei gátakon,
Túl e világon, tudatom alatt, választ keresve mi kiutat mutat.

Vérző hangulat, emberfeszítő fertő mentelmem záloga,
Ájtatos érzések szúrta szívemet nem rejthetem máshova.
Sárba tiporta évek, mit végtelen megvet Ex' bárhol,
Elenyészek a horizonton, vár a sosem látott angyali mámor!

Kalodába kényszerített valóságom nem látja senki,
Beretta tekintetek szegeződnek rám, ott hol szebb hit
Szerint mindenki némán áll ostobán, egy Megváltóra várva.
Sátáni gondolatok keringetnek, de nem zuhanok poklok-poklába.
Szárnyaim madártávlatba kitárva, a Harmónia Fellegvár az iránya.
Gondolatok koptatta jelenben a magasba szállnék,

De hiába, mert a Földre visszarántott egy tűzben forgó árnyék.