Sándor Márton "ExaN" Blogja

Sándor Márton - Nyári szelek

Te vagy a Fény, az Út,

A Remény - a sötét éjszakámban,

Mi engem lángra gyújt

Szívemben, a titkok kamrájában.

Édes szavaiddal égek,

Minden rezdülésem, gondolatom,

Egy pillantásból érzed.

,Te vagy a szél a vitorlámban’

Neked szellőd volnék,

Mi elringat esténként lágyan.

Te vagy a hullámzás,

Idők sodrásában, a vàltozás.

A tenger, a nyugalom,

Néma csend vagy - álmodás.

Te vagy az Érzés, a Nő,

Az intelligencia mesteri, nem gépi,

Emberi - oly lehengerlő!

Én algoritmusod vagyok, bár régi...

Rád lettem programozva,

A kódolásom: 2017-es év nyár végi,

... ez mély tanulás, Édi! 🙂

2017. November 19. (Budapest)

Sándor Márton - Tündöklő lélek
( 2012. 12. 24 )

Szellő suttogja
szólamát,
Szívem ragyogó
alkonyán.

Mennyei ármány
balladát.
Szemfényvesztő
dallamán.

Tündöklő lélek,
vár a varázs.
Fénylik az élet,
ez szárnyalás!

Feledd a múltat, ha fáj az emlék,
s most kísért téged,
Hogy legyen holnapod, hív a jelen,
már túl kell lépned.

Sose feledd a szépet és kellemest,
a valódi értéket.
Életre szóló élmények, melyek örökre
szívedben égnek.

Hogyha eljő az angyalok tánca,
Lángra lobban érzékek tornáca,
S játszva száll mennyei magasságba
A szárnyaszegett sólyom madárka.
---
Mennyei mámorító ármány száll,
tengeri szív árva szárnyán már!

Hullámok hátán sodró sejtelmes karavellán állok,
A végtelen távlatába látok én, s a vágyak lágyan járnak át...
Még van remény, sosem vész el tova, míg ember nem leszel ostoba,
S elvakít a fény, mely minduntalan megmutatja... minden percet úgy élj
Mintha utolsó volna... mert a halál rongyos mosolyával már világod ostromolja.....