Demo

Ezer sors

Szól a lélek:
Szép az élet!
Önön túl is messzebb érek
messzebb érek

Árnyék felett
a Nap nevet
időt mulat már nem félek
már nem félek

Voltam éjnek
hosszú vétek
múltba fájnak az üres évek
az üres évek

Voltam vád a vállamon
voltam hűtlen rossz viszony
voltam vékony jégen
vándor vándor jó úton
voltam másnak alkalom
véletlen és fájdalom

voltam bűnös megoldás
voltam jóban tartalom
és voltam csend a csókon
voltam szótlan szorgalom
voltam támasz a bajban
és néha jó volt maradnom

Szól a szélben
a szétszórt szégyen
amit tettem tovább viszem
tovább viszem

Itt van velem
egy olyan dal
ami rímel ezer sorssal
ezer sorssal

Kötet-len

A modern vers integrál
nem giccsről prédikál,
költői képek helyett
képletekkel operál.
A modern vers szintetikus,
már-már szinte epikus,
eseményt sterilizál,
rímekben dietetikus.
A modern vers egyszerű,
annyit mond ami célszerű,
csak annyit kódol amit
dekódolni ésszerű.
A modern vers szabványt bont,
bármit tehet mint James Bond.
Kötet-len: papír helyett
kurzorral folytat viszonyt.

SOS

Sóhajt az élet,
ha sorvad a szeretet,
mert sótlan a lét.

Varroda

A szépség, csak egy
ruha. Tű az érzés és
szemünk a cérna.

Vád a vállamon

Túl távol, hogy halljam,
túl távol hagytam magam.
Tompa tű a tükrön az ujjam,
onnan szúr belém.
Amikor felnőtt bennem a csont,
célokkal folytattam viszonyt,
de a felnőtt mindent elront:
szemüveget kap a szempont.
Előbb lettem vers, aztán piszkozat.
Már nem lehet tiszta a lap,
gyűrődik a tapasztalat,
formát bont a bőrredő.
Szilánk bennem a tükördarab.
Régi magamtól egyre távolabb
iktat az idő.