Demo

Nincs mit

Nyugodtan hámozom az ujjamat,
számolom a társas magányomat.
Elférek. Gondolatban élek,
és csak olyankor félek, ha látom
hogyan halnak meg a félemberek,
akik valahol félúton eltévedtek,
de még éltek egy felesleges felet.
Nyugodtan hámozom a krumplit,
ha utánoztok, nincs igazán mit...
én is utánozom a többi senkit.

Igazság

Tudja az igazságot,
a hiba többnyire benne van.
Önmaga ülteti a bánatot,
így él annak árnyékában.

Jelenet

Rohan az idő, de én gyalog vagyok,
végtelen változásban véges ok,
jelen börtönében: cella célok.
Egyszer majd kattan a zár
és a semmibe szabadulok.

Egyekből a milliárd

Hé kisember! Senki vagy te!
Életed rövid távolságig ismerik,
s ha meghalsz, neved mondják száz évig
aztán a múltadat is törlik.

Hé átlagember! Senki vagy te!
Hétmilliárd úgy tudja nem létezel,
hiába loholsz, s lélegzel,
tied az ismeretlenek bérlete.

Hé kisember… senki vagy te.
Megörökölt tetteid: átlagos céljaid.
De okod, halottaktól kapott útjaid,
az egység üzenete.

Alkotás

Rám szabott labirintusom felett,
valami még mindig feléd vezet.
Van, hogy csak versben nézlek,
s a papíron túl hozzád így érek
és szinte hallom, hogy létezel,
szinte érzem ahogy lélegzel.

Madárnak a szárny emel látványt,
nekem az asztalra könyököl
és végtelen fehérbe vezet,
ahol szavaimból felöltözöl,
mert megalkotlak téged,
kezem a lapon tested felett.