Demo

Örök fény

Nem bánom ha ebbe
a szerelembe belehalok,
hiszen szebb halálnemet
magamnak nem kívánhatok.
Nem bánom ha már
nélkülem jönnek a holnapok,
mert csodálatosak voltak
a veled töltött tegnapok.
Nem bánom ha a tűz
elemészt, s hamu maradok,
mivel a veled töltött
órák lángja örök fényt adott.

Tévedtem

Voltam én már minden,
hiszékeny aztán hitetlen,
büszke harc, néha hátraarc,
tékozló minden szinten.
Voltam haszon nőknek ingyen,
voltam válasz és támasz,
és úttorlasz, talán véletlen.
Megéltem a fél világot,
azt hittem a szemem
minden fontosat látott,
de most ott vagyok
ahol az üres életem
értelmet kapott.

Soha nem hittem a lélekben,
de aztán a tied megismertem.
Angyal sincs azt mondtam,
de most itt vagy Te nekem.
Nem hittem a szerelemben,
de aztán megfogtad a kezem.
Úgy láttam, hogy amit a világ
ad az mind elég nekem,
most már tudom, hogy minden
azért van, hogy veled éljem.
Azt gondoltam, hogy ami
eddig voltam az is élet.
Tévedtem:
csak veled létezem.

Önző szeretet

Hozzám egészen közel értél
és a holnap már közös cél,
de nem az lesz amit akarsz,
mert minden amit szeretnél
azt szeretem én is majdan,
s így lesz az összes álmod
az én éber vágyam.

A szeretet az egyetlen létező varázslat, mert minél többet tékozlod annál több születik benned.
Kifogyhatatlan bőségében élhetsz, s majd egyszer halhatsz úgy, hogy ott lesz mind veled.

Van még hely

Messziről jöttünk, ott nőttünk fel
és most itt vagyunk, összeér a tettünk,
de elférünk, van még hely.

Mind mást hozunk, mások vagyunk.
Van bennünk egy persely, amit adnak
az lesz amit mi adhatunk.

Amíg van új reggel elindulunk,
néha eltörnek és néha mi is törünk,
de szeretve mind jobbak vagyunk.

A sors lépéseink között követ,
kezünkben egy póráz másik vége
nyakunk körül ér véget.

Van akit rátereltek az előre kikövezett útra,
van aki köveket dob a múltra.

Most mind itt vagyunk, elférünk, van még hely,
ha néha elfáradunk, mindig lesz aki mellett megállhatunk.