Csirpike blogja

Vers
Csirpike•  2012. július 27. 12:08

Variációk


1.

Játszik a fény a tengeren...

Nevetve játszik a fény a tengeren,
Égő viasz fanyar illatát sodorja a szél,
Mely füstben úszó hajó tatja körül zenél...
Számomra szép jövő többé már nem terem,
S élőhalott lelkem e gyászos sorsban elveszejtem...
Már nem hiszem, hogy táptalaj nélkül is megél.

Nevetve játszik a fény a tengeren...
Halványan pislákol e percben élet-mécsesem,
Lángjában gyengén téblábol a távoli remény,
Szárnyain fölrepít, magasba emel e tünemény,
Így segítve kínban fetrengő, nyúzott lelkemen...
S közben nevetve játszik a fény a tengeren...

(2011. augusztus 22.)


2.

Fény-vég-játék

Halotti lepel kényszerít némaságba.
Suttogó ajkak nyögnek értem imát.
Korhadó testem még életért kiált
Bele a halott, csillagtalan éjszakába!
Szemeim nyugszanak örökre lezárva,
S majdan jéghideg, göröngyös föld ölel át...

Halotti lepel kényszerít némaságba...
Csöppnyi mécses pislákol a szobában,
S árnyakkal festi ki komor falát,
Viaszgyertyák tengere füstöt, kormot okád,
S fényük kialvó, végső sóhajára
Halotti lepel kényszerít némaságba...

(2011. augusztus 22.)


3.

Szárnyalnék

Ej, nem bírom én a kötöttségeket...
Ha szellemem szárnyalna, de nem lehet,
Ha röpülhetnék szántók, hegyek felett,
Mint terjengő füst, lángoló erdők mentén lebegek,
Mégis a föld porába sújtanak egyesek,
S nyugalmat többé nem lelek...

Ej, nem bírom én a kötöttségeket!
Bánatomban a zúgó tengernek megyek,
A halál csontarcába is bátran belenevetek,
Bár a viasz szétfolyik, a mécses eltörik, lehet...
Könnyekig facsarom fönt a gúnyos felleget!
Ej, nem bírom én a kötöttségeket!

(2011. augusztus 23.)


4.

Fény-törés

A kristálygömb darabokra hull...
Aranyozott húrokat penget a szív,
Mint szirének éneke, mely tengerfenékre hív!
Halott emlékek füstje fehérré fakul,
A gondolat alvó mécsese lángra gyúl...
Mondd, szilánkokra tört kincseiért miért sír?

A kristálygömb darabokra hull,
Lényem hazug tekintetek szikrái közé szorul.
A vigasztalan sodrás nekem mégis gyógyír,
Zokogásom lelkembe sajgó betűket ír.
S mikor a tiszta látomás viaszos fénybe borul,
A kristálygömb nyomban darabokra hull!

(2011. augusztus 24.)

Csirpike•  2012. július 24. 11:11

Kozmikus álom


Kozmikus katasztrófát álmodtam:

A Hold felém közeledett!

Perverz vágyait erőltette Földanyánkra,

Izzó, buja csókot követelt!

A Föld sírva remegett,

Keble hullámzott, rengett,

Fogait csikorgatta, és sóhajtva suttogta:

"Ne közelíts! Csókod nem kell nekem!"

De a Hold közeledett...

Megunva udvarhölgy-létét,

A másodhegedűs szerepét,

Örökös vágyódását az elérhetetlenért.

Küzdeni akart, s már nem félt!

Olthatatlan szerelem űzte!

A világ sóhaját kalapjára tűzte.

Kiáltott utána a Mars, a bátor,

De az elszánt nem tartott haragjától,

Szívében elvakult érzelem lángolt!

Tombolva okádta a dühöt magából!

S a Hold közeledett!

Felszított olvadó tüzet,

Az égre szürke félelmet festett,

Ember-lábakat a földhöz szegezett...

S én csak álltam,

Kábultan csodáltam,

Reszkető térdekkel vártam

Pusztító nászát e világban!

Sikító extázis forgatagában,

Menny s pokol eltorzult kapujában

Fajtalan szellemlét állapotában,

Hogy a két gigász összeolvad...

Nincs már szó, elapadt a gondolat.

Megszűnt minden lét,

Becstelen foltot sebezve mart,

S a kihalt űr hidegét

Meztelen talpam tapossa,

Míg az álom háborgó tengere lelkem

Az ébrenlét partjaira mossa...

 

http://youtu.be/-y0GMwXBY_M

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom