Variációk

Csirpike•  2012. július 27. 12:08


1.

Játszik a fény a tengeren...

Nevetve játszik a fény a tengeren,
Égő viasz fanyar illatát sodorja a szél,
Mely füstben úszó hajó tatja körül zenél...
Számomra szép jövő többé már nem terem,
S élőhalott lelkem e gyászos sorsban elveszejtem...
Már nem hiszem, hogy táptalaj nélkül is megél.

Nevetve játszik a fény a tengeren...
Halványan pislákol e percben élet-mécsesem,
Lángjában gyengén téblábol a távoli remény,
Szárnyain fölrepít, magasba emel e tünemény,
Így segítve kínban fetrengő, nyúzott lelkemen...
S közben nevetve játszik a fény a tengeren...

(2011. augusztus 22.)


2.

Fény-vég-játék

Halotti lepel kényszerít némaságba.
Suttogó ajkak nyögnek értem imát.
Korhadó testem még életért kiált
Bele a halott, csillagtalan éjszakába!
Szemeim nyugszanak örökre lezárva,
S majdan jéghideg, göröngyös föld ölel át...

Halotti lepel kényszerít némaságba...
Csöppnyi mécses pislákol a szobában,
S árnyakkal festi ki komor falát,
Viaszgyertyák tengere füstöt, kormot okád,
S fényük kialvó, végső sóhajára
Halotti lepel kényszerít némaságba...

(2011. augusztus 22.)


3.

Szárnyalnék

Ej, nem bírom én a kötöttségeket...
Ha szellemem szárnyalna, de nem lehet,
Ha röpülhetnék szántók, hegyek felett,
Mint terjengő füst, lángoló erdők mentén lebegek,
Mégis a föld porába sújtanak egyesek,
S nyugalmat többé nem lelek...

Ej, nem bírom én a kötöttségeket!
Bánatomban a zúgó tengernek megyek,
A halál csontarcába is bátran belenevetek,
Bár a viasz szétfolyik, a mécses eltörik, lehet...
Könnyekig facsarom fönt a gúnyos felleget!
Ej, nem bírom én a kötöttségeket!

(2011. augusztus 23.)


4.

Fény-törés

A kristálygömb darabokra hull...
Aranyozott húrokat penget a szív,
Mint szirének éneke, mely tengerfenékre hív!
Halott emlékek füstje fehérré fakul,
A gondolat alvó mécsese lángra gyúl...
Mondd, szilánkokra tört kincseiért miért sír?

A kristálygömb darabokra hull,
Lényem hazug tekintetek szikrái közé szorul.
A vigasztalan sodrás nekem mégis gyógyír,
Zokogásom lelkembe sajgó betűket ír.
S mikor a tiszta látomás viaszos fénybe borul,
A kristálygömb nyomban darabokra hull!

(2011. augusztus 24.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Csirpike2012. július 27. 20:48

Köszönöm, Lotte! :)
Ez csak egy kis amatőr próbálgatás.
/Le is cserélem a főcímet.../ :))

Harmatlotte2012. július 27. 17:49

De jó ezt a nem könnyű versformát olvasni Nálad!

Törölt tag2012. július 27. 13:51

Törölt hozzászólás.

Csirpike2012. július 27. 13:39

Feltétlenül! :) Szeretek kísérletezni. Köszönöm a kedvességed! :))

Törölt tag2012. július 27. 13:35

Törölt hozzászólás.

Csirpike2012. július 27. 13:28

Már hogyne figyelnék rá!!! :))) Hisz Tőled hallottam először erről a versformáról. Még jóhogy figyelek! :)
Különben többször is át akartam írni őket, de úgy megszerettem jelen állapotukat, hogy inkább nem babráltam őket tovább.

Törölt tag2012. július 27. 13:15

Törölt hozzászólás.

Csirpike2012. július 27. 12:57

Igen, tudom, hogy sok a hiba bennük, Imre, ezért is próbálkoztam többször. Formabontó lettem. :)) A 3. versnél sokalltam be, az fejezi ki a kötöttségek elleni lázadásomat!
De a versek a szívemhez nőttek! ;)
Köszi hogy fölfigyeltél! :)))

Törölt tag2012. július 27. 12:33

Törölt hozzászólás.