Csirpike blogja

Még ma is...


Még ma is érzem illatod fanyar fűszerét,
Lelkem minduntalan, fájón beleremeg,
Sóhajvirágaim még ma is szállnak feléd,
S ajkam már csak hűlt emléked érinti meg.

Még ma is itt hagyott ingedbe burkolózom,
Ha fázom egy kimerült, szeles nap után,
Melege óvón átölel, s végigsimítom
Kockái rajzolatát merengve, sután...

Ha itt lennél, még most is Téged szeretnélek,
S úgy érezném, hogy enyém az egész világ,
De e csodás világot ma már nem remélem,
Szívem szárazon rezgő, levéltelen ág...

(2012. szeptember 14.)

Jöjj, szerelem!


Dobban a szívem,
ha eljön az éj,
képtelen képeket
lopva elém.
Harsona zengi,
hogy vár a világ,
mézédes képzeteket
zúdítva rám.

Arcodat égeti
lelkembe a tűz,
mely bánatot, sóhajt
és gondot elűz.
Vibrál a kedvem,
úgy izzik a fény!
Elsuhan csöndben,
mint szép tünemény...

Csókol az ajkad,
felnyög a kéj,
szerelem lobban,
s lángol a mély!
Fuvolák halk dala
bennünket hív,
holdsugár simogat,
táncol a szív!

Látlak még mennybéli
ködfátyolon át,
míg - mámorba fonva
a test ritmusát -
suttogok halkan
egy gyönge imát:
Jöjj, szerelem!
Egész lényem imád!

(2012. január 18.)

Derengő hajnal

Bársonyos bíbor fény terül az égen,
S elhalkul bennem a réges-régi táj,
Fölszaggatja szívem, az emlék úgy fáj,
Mesékből előtűnt selymes zenében...

Szerelmem lobban a régi tüzével,
Kóborló lelkem messzi távolba száll,
Reszket, búsul a derengő félhomály,
S rámsimul féltve a hajnali fénnyel...

Együtt néztük hajdan, itt vibrál a vágy,
Csókod perzsel, érzem, bőrömön izzik,
Fantom-bizsergése kínzó, puha, lágy...

Szívem vihara többé már nem számít,
Köröttem a világ szelíd, halovány,
Szenvedély ölel, s feledésbe kábít...

(2011. szeptember 28.)