Esőcsepp szimfónia

egy, kettő, három, négy
pereg le az életem,
vízhatlanná vált leplem.
Mint tengercsepp, úgy élj!

Feledtető változás,
könnyet törlő áradat
élet-tűzre fát rakat.
Elmerengő állomás.

Mindig más helyzettel bír,
életvízként csordogál
mint felriasztott kormorán.
Hangja messze, messze sír.

Foylton fáradt félelem
lefolyóban leledzve...
visszaszívni nem lehet
vízként pergő életem.

Dobszólóként induló
fájdalmas esőzés.
Ártalmatlan ejtőzés?
Életed a kifutón.