CGirl's

Szerelem
CriticalGirl•  2013. február 15. 22:42

Hidegek éjszakája

Csillagos eget nézve,
a hideg kövön állva,
a fújó, hűvös széllel
egész éjjel... gondolom,
soha fel nem foghatom,
de csak RÁD vártam...
mostmár ezt is mondhatom


//2008.

 

CriticalGirl•  2012. december 27. 15:42

A tökéletes nap

Már, amikor felkeltem, tudtam hogy ez a nap különleges. Tudtam, mert egész este azon rágódtam, hogy mit teszek ma. Nem aludhattam egy-két óránál többet. Csak forgolódtam, mintha az megoldás lenne. Az eszem valahol messze járt. Elterveztem az egészet. Talán nem ártott volna, nem tövig rágni az összes körmöm, meg az is jó hatással lett volna rám, ha alszom valamit - legalább nem lenne ez az ötszáz karika a szemem alatt, de mindegy. 

Amikor a tükör elé léptem, kitört belőlem a nevetés. Aztán egyből eszembe jutott, hogy mire is készülök. A gyomromba olyan görcs szökött, hogy azt hittem mentem elhányom magam. 

Gyorsan arcot mostam - tökéletesen időben voltam, “jól indul a nap”. Amíg testemre engedtem a hűsítő vizet, egy kicsit kikapcsoltam. Kezemet végighúztam bőrömön “mégiscsak jó volt valamire ez a sok idegeskedés”. Az utóbbi hetekben egy falat sem ment le a torkomon, vagy csak kínkeservesen. Hasam lapos volt és feszes. Hátamra tapadó hajam is selymes volt, s a sampon illata is csak dobott a kedvemen.
 

A hajápoló után jöhetett a hajszárító és végül lágyan hullámos fürtjeim puhán arcom köré omlottak. Egy halvány smink még és már kész is voltam, pedig még simán volt húsz percem. Kaját nem raktam be, ellenben egy rakat rágó került a zsebembe - biztosra kell menni. Még teát is volt időm főzni, mindenem elpakoltam, cipőmet felvettem, kabát, sál sapka, kesztyű.

Mikor a kulcsot elfordítottam a zárban, már nem voltam ideges. Ez az én napom!

Ugyan hűvös volt, de nem zavart. “Tökéletes” - gondoltam, mikor megláttam a nap első sugarait felbukkanni a deres fák lombjai között rejtőző domb mögött. Még egy-két madár is előkerült valahonnan. Magabiztos lépéseim belesimultak a környezetbe.

Ahogy én is…

Amikor kis híján elestem a jégen. Egy gyors “bazdmeg” után már hangosan nevettem. Néha tényleg őrültnek néznek az emberek.
 

A terv egyszerű volt. Odamenni és közölni vele, amit gondolok. Nem várni semmit, csak megmondani és… kicsit mégiscsak várni a csodát.Már csak egy óra volt a nagy pillanatig. Tulajdonképpen nem tudtam magamról. Az óra a falon kínosan gyorsan rohant és közben mégis olyan lassan kullogott, hogy nem tudtam, hogy előbb elájulok, vagy előtte még kidobom a taccsot. A világ forgott velem, az arcom tiszta vörös volt és közben egész sápadt is.

Padlót fogtam.
Mikor eljött az idő, elfoglaltam jól megszokott pozíciómat. A táskám a lábamnál hevert. Gyorsan kikaptam belőle egy papírt, amivel babrálhatok. Egy sor programkód volt. Egy szót sem értettem belőle. Nem azért, mert nem értek ahhoz, amit csinálok, csupán azt sem tudtam betűket látok-e számokkal, vagy holmi hieroglifákat. Felőlem pornólap is lehetett volna, vagy a Biblia. Nem számított.

Mikor fellestem a papírjaim közül, ő épp letette közel hozzám a táskáját és várt. No nem feltétlen rám, de amikor meglátott, elmosolyodott és kék szemeivel igézni kezdett. Leengedtem a kezemben lévő papírokat, lenyeltem a torkomban lévő gombócot, hagytam, hogy arcom teljesen vörösbe boruljon és odaléptem.

A kezeim úgy remegtek, hogy a papírok benne egyedi zenét játszottak, és hogy hogyan maradtam a lábamon, az rejtély. Mert azok is nyárfalevél módjára reszkettek. 

Még egy utolsó nagy levegő és TESSÉK!

- Szia! - próbáltam valami mosolyszerűt erőltetni az arcomra. Neki bezzeg könnyen ment az őszinte mosolygás.

- Szia! - hajolt oda két puszira.

- Tudom, hogy furcsa ez az egész - kezdtem - és én igazából szörnyű vagyok az ilyen helyzetek kezelésében, de muszáj egy légtérben tartózkodnunk és nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel… de… - itt a halvány rózsaszín átváltott égő vörösbe - tudom, hogy nem nagyon beszélgetünk… vagy igazából semennyire. és igazából nem tudom, mit gondolsz rólam, meg nagyjából semmit sem tudok rólad, csak azt tudom, hogy amikor ott ülünk bent, mindig óriási szemekkel nézel, és amikor beszélünk, mindig elterül egy olyan furcsa, de egyébként aranyos mosoly az arcodon. Nem tudok rólad semmit, csak csupa olyat, amit nem is tudok, csak hallottam.. és azok meg pont nagyon nem vonzóak… sőt igazából tökéletesen ellenszenvet ébresztenek bennem… drog, meg flegmaság… és ezen kívül tényleg csak annyit tudok, hogy az illatod valami borzasztóan jó, és a szemeid olyan kékek, mint az ég a vihar előtt. És azt is tudom még persze, hogy szereted játszani a faszagyereket és szereted húzni az agyam. és tudom, hogy ilyenkor mindig elterül az a mosoly az arcodon, amit annyira nem értek, hogy az már-már őrjítő és tudom, hogy mindez nem számít. Csak gondoltam elmondom, hogy én szívesen beszélgetnék veled, meg úgy meg is ismernélek, mert mint mondtam, egyáltalán nem ismerlek és tudom, hogy sokszor nehéz esetnek tűnök, de igazából nem jégből van a szívem és tényleg! vannak érzéseim és nem vagyok meghódíthatatlan. Az lehet, hogy az igényeim nagyok, de nem teljesíthetetlenek és, ha nem vagy nagyon gyökér, akkor valószínűleg le is mondok a legtöbbről…

Hát… Ennyi - haraptam ajkamba - szóval, ha van kedved… beszélgethetnénk.


Arcára valami mosolyszerű ült, valami teljesen újféle, ajkát résnyire nyitotta, zavartan rám emelte óriási szemeit és azt mondta “”, majd lesajnálón és értetlenül felhúzta egyik szemöldökét és lelépett.

CriticalGirl•  2010. szeptember 14. 15:43

Barátba fordulva

Barátba fordulva

 

Papnak megyek; női papnak,

okoskodó tudatlannak 

Géniuszom tudományos 

lészen majd ha Istent áldom.

 

Feloldozom a hitetelent, 

békét adok a szerettnek. 

Megnyugtatom, ki eltévedt, 

majd azonnal elítélem. 

 

Hitedet majd nem becsmérlem, 

igaz is, hogy azt nem értem. 

És ha kérded; szerelemben 

Én leszek, ki eretnek lett. 

 

Fogadalmam nem valós, 

amíg urunk nem ad szót. 

Felszentelnek egyszer csak, 

ha szerelmem nem lesz majd.

CriticalGirl•  2010. május 2. 21:29

Ő kell

mindenem Vele kapcsolatos
és mégsincs közöm hozzá.
lelelkem mélyén pengő lantok
szívemet is vonzzák.

Hozzá... egyre közelebb,
nem kéne. Nem akarom.
Mikor engem ölelve
érintette a karom

Nem tudtam mit tenni már,
az érzés egyre növekvő.
szívem pedig fibrillál,
csakis, csakis Ő kell. Ő!

CriticalGirl•  2010. április 16. 21:50

most megint

...hát most megint fáj
minden egyes tett,
mi szívembe ejt
egy kést, mi bánt...

 

...Könnyek helye érzik
acomnak falán.
Mostmár feladnám,
de szívem még vérzik...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom