CGirl's

Személyes
CriticalGirl•  2012. december 24. 17:30

Ez a helyzet.

Szép nagy betűkkel ott virít a blogom kellős közepén.
s z a r f l e s s
Meg a fejemben is ott van. Kis betűvel, naggyal, caps lockkal, dőlt betűvel, vastagon, kiskapitálisként, Times New Romannal és Ariallal is. Aláhúzva. Sokszor.
Szent Este van. Rohadtul leszarom, mert nem vagyok vallásos. Nem szeretem a vásárlást, és a plafonra mászok a műmájer gesztusoktól, az ömlengő barátoktól és az egész csiricsáré, felesleges majomkodástól.
Egy dolgot szeretek benne. Amikor körbeálljuk a fát, amit együtt díszítettünk és együtt énekel a család, és mindenki egy picit boldog. Egy picit nyugodt. Egy picit gyerek.
Régen az egész cécóért rajongtam. Ma már jobban leköt, ha feltakaríthatom a házat, mint ha el kell mennem vásárolni. Pedig adni szeretek. Csomagolni is utálok, és takarítani is, a főzés sem az én asztalom, és a díszítésnél mindig összetörök valamit. Idén már nincs erőm plusz gesztusokra. 
Az ajándékokat előre becsomagoltam. Még csak két nap telt el azóta, hogy elvágta a kezemet a papír, de már nem tudom melyikben kié van. Egy kis nehezítés. Majd rájövök. A házat végignyaltam, mert ugyan beteg vagyok, de azért eléggé unatkozom, és anyám is beteg és ő ne takarítson, hanem gyógyuljon meg. Bazira unatkozom. Ennyire nem szoktam. És igen. Rohadtul mocsok hangulatom van.

Már vagy négy órája kitaláltam, hogy legalább megnézem, hogy milyenek a jegyeim, de még nem vettem rá magam, hogy a hülye neptun rendszerű e-naplóval leálljak vitázni.
Valami nagyon lehúz. Már mindenféle zenét hallgattam, de semmi sem segít. Meg az sem, hogy egy rakat kaja van a házban, nekem meg napok óta semmi étvágyam, sőt rosszul vagyok, de azért mégis egyek abból a bejgliből, mert minek sütötte különben nővérem.
Mondjuk a választ én se tudom. Minek sütött le tíz rúd bejglit az amúgy is eszméletlen sok süti mellé, pláne, mert három nap múlva jönnek nagyszüleim és hoznak még háromszor ennyit. Tényleg fontos, hogy még süssünk ilyet, meg olyat, bár a szülinapi tortám sem fogyott még el. Nembaj, azért csak egyek, max kihányom. Tényleg arra vágyom, hogy az amúgy is szar gyomromat még több felesleges és egyébként is émelyítően cukros kajával tömjem tele és még tovább.

Egyedül vagyok. Mert akárki, akármit mond, hogy mennyire szeret, én mégis csak itt ülök a szobámban és depizek, mert szar a kedvem, mert… Ja. Egyedül vagyok.
Így karácsonykor amúgy is mindig rám tör, hogy szerelmes vagyok, pedig közben rohadtul nem. Csak egyedül vagyok és ugyan szeretnék szerelmes lenni, meg boldog, de nem vagyok. Nem érzem magam teljesnek, egészségesnek, vagy kiegyensúlyozottnak. Pláne, ha még egy ovisként viselkedő srác hülyeségeivel is küzdenem kell. Elég szarul viselem egyébként, ha valakinek nincs jobb dolga, mint velem játszadozni.
Ha játszani akar, akkor mondja azt. Velem lehet, csak akkor ő fog megsérülni, mert játszópajtikkal nem jövök össze. De ha meg csak simán játszadozni próbál velem, akkor amint szembe találom magam vele, vagy felképelem, vagy nagyon elküldöm a picsába. Mindegy, hogy melyik, mert neki lesz megalázó.
Ha egy lány megüti egy iskola előtt úgy, hogy megszédül, akkor azért, ha meg leoltom, akkor meg azért.
Amúgy pont leszarom az egészet, csak ennyire unatkozom. Hogy nem tudok mással foglalkozni. Tudom, hogy hülyeség. Amikor van valami elfoglaltságom, rohadtul nem érdekel az egész. De most meg itt ülök a szobámban és nem tudok mit csinálni. 
Hiányoznak a régi barátok. Hiányzik, hogy legyen egy bátyám, hogy legyen egy barátom, hogy legyen egy szerelmem, hogy legyen egy játszópajtásom… Hiányzik a régi életem.

Júliustól úgy is az egész eltűnik. Vége lesz és én rohadtul félek.
Szeretnék erős lenni, meg bátor, de közben úgy félek, mint még soha. Itt kell hagynom mindent, amit amúgy már nagyon várok. A sok gyökeret, meg a látszatbarátságokat, de mindeközben itt kell hagynom a családom és az igazi barátimat is. Itt kell hagynom az életem, és egy teljesen újat kell kezdenem egy ismeretlen helyen. Nem tudom, hogy elég nagy vagyok-e már hozzá, vagy hogy elég erős-e, csak azt tudom, hogy még egy éve sincs, hogy megvan a tetoválásom, és hogy dolgoztam.

Félek elmenni. 
Nagybetűkkel félek.

FÉLEK - így a pontos.

CriticalGirl•  2010. augusztus 28. 21:00

csak egyet

csak egy napot kérek,

mikor tombolhatok,
dühönghetek,
s ha esetleg úgy akarom...
akár meg is halhatok.

 

CriticalGirl•  2010. április 5. 23:58

Éjszakám

Egy kínmosoly, egy ima, s rengeteg könnycsepp.
Ezek jellemzik egy-egy éjszakám.
S ugyan nem alszom, de nem lett megölve
,hogy szívem zakatol, bánítot inhalál.

CriticalGirl•  2010. április 5. 23:43

Féltő karmok

Féltő karok
ölelésére vágyom.
Féltő karmok
tépik minden álmom.

S könnyet csalnak szemeimbe
minden áldott este.
S ha elfogytak a szemnedveim
érzetükkel festnek.

Álnok féreg!
Tüzes átok!

Kérve kérlek
szűnj meg már most!

CriticalGirl•  2010. március 11. 15:12

Szerencse óráján

Nem kérhetem!
hogy megfogd a kezem,
de Te mégis megtetted

                          20:20

Nem kérheted!
hogy felejtsek,
s azt se, hogy nevessek

                          21:21

Nem kérhetem!
hogy magyarázz,
szívem közben kalapál

                          22:22

Nem kérheted!
hogy figyelmem Rád szánjam,
nem kéne megnyitnom, ezt a bús várat

                          23:23

Nem kérhetem!
hogy engem szeress
de remélem, hogy megteszed

                          24:24

Nem valóság, mi most eljön;
álmomban már minden zöld.
Szerelmesen beköszönsz,
álmamimban érezlek,
tombolnak a vérerek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom