CGirl's

Gondolatok
CriticalGirl•  2013. január 18. 17:12

Lapok

Leültem olvasni. A tökéletes hangulat, a tökéletes időpont. Van kedvem, és időm is hozzá. Csend van és nyugalom. Arról már nem is beszélve, hogy ez a könyv zseniális! Még csak egy részt olvastam el belőle, de imádom! Az egyetlen dolog, ami ennyire le tud kötni mostanában. Rég olvastam ilyen jót! A szereplőkkel való azonosulás egyszerű, a szituáció életszerű, a képfestés részletes, de nem unalmas. Nem is lehetne jobb.

A mellettem gőzölgő tea is egy eszköz. Imádok úgy olvasni, hogy közben teázom. Főleg, mert ilyenkor észreveszem, mennyire sok időt töltök az olvasással. Mikor azt hiszem, túl gyorsan iszom a teát, de azért felemelem a bögrét, hogy igyak, mert inni fontos - napi 2 liter a minimum - rá kell, hogy jöjjek, hogy a teám, ami az előbb még biztos, hogy gőzölgött, már teljesen lehűlt. Az oldalszám is egy százassal több, mint az előbb. Gyanús, hogy megint magával rántott egy könyv.

És még valami. A takaró. Tea, pléd és könyv. Ez a három dolog kell. Na meg persze a csend, de most minden adott. Épp csak az akvárium levegőztetője sistereg halkan - megint rossz szögben van beállítva. De azt az egy szem algaevő halat meg igazán nem zavarja. Kéne neki egy pár, mert a levegőbuborékok nem igazán teszik boldogabbá, vagy kiegyensúlyozottabbá. Majd veszek neki egyet, csak most olyan hideg van, a halak meg borzasztó drágák.

Nem csak a piacon, ahol a tábla álltja: ÉLŐ HAL SZELETELVE KAPHATÓ! Az élet morbid játékot űz az emberrel, ha társat szeretne a szerencsétlen barátjának. Mindig csak az előkészített, filézett, fagyasztott áru. Ha valami rendeset akarunk, irány az állatkereskedés - a kislány is így vett nyuszit a kígyójának - vacsorára.  Na mindegy. Enni eszik ez a dög magától, persze csak nem eleget. Az üvegen már alig látok át, csak a kis kerek vákuumszáj látszik. Nem túl hatékony ez a dög. De majd veszek neki valami másik halat is, mert már olyan rég kihalt mellőle a többi. Szar lehet.

A fotel, amin ülök kényelmesen felveszi testem formáját. 

154 oldal az egész, de imádom. Pedig alig tartok a 14.-nél. A lényeg, hogy most újra belesüppedek. Már az első pár sor visszaránt abba a miliőbe, amiben olyan szívesen élnék. Mint egy tündérmese, egy gyermekkori álom - hercegnő a kastélyban, királyfi a lovon vágtat, míg a sárkány hat fejét leüti a hétből, aztán hagyja, hogy elvérezzen, mert emberségből, nem akarja megölni. Majd, amikor jön ki hercegnőjével oldalán - majd megmutatja, mekkora hős, miközben az a szerencsétlen behúzott farokkal fekszik a vár előtt és csendben rázza a hideg fehérre vált testét.

Már az első két sor visszaadja a gyerekkorom, beleránt egy tinitörténetbe, megmutatja a tökéletes élet mintáját, krimizuhatagot szór elém, miközben kötögetek.

- Na szia Zoli! Azért hívlak, mert beszéltem az emberrel. Megvan már, hogy mit kell stolicázni...

Hogy dőlne össze az az épület!

 

CriticalGirl•  2012. december 24. 17:30

Ez a helyzet.

Szép nagy betűkkel ott virít a blogom kellős közepén.
s z a r f l e s s
Meg a fejemben is ott van. Kis betűvel, naggyal, caps lockkal, dőlt betűvel, vastagon, kiskapitálisként, Times New Romannal és Ariallal is. Aláhúzva. Sokszor.
Szent Este van. Rohadtul leszarom, mert nem vagyok vallásos. Nem szeretem a vásárlást, és a plafonra mászok a műmájer gesztusoktól, az ömlengő barátoktól és az egész csiricsáré, felesleges majomkodástól.
Egy dolgot szeretek benne. Amikor körbeálljuk a fát, amit együtt díszítettünk és együtt énekel a család, és mindenki egy picit boldog. Egy picit nyugodt. Egy picit gyerek.
Régen az egész cécóért rajongtam. Ma már jobban leköt, ha feltakaríthatom a házat, mint ha el kell mennem vásárolni. Pedig adni szeretek. Csomagolni is utálok, és takarítani is, a főzés sem az én asztalom, és a díszítésnél mindig összetörök valamit. Idén már nincs erőm plusz gesztusokra. 
Az ajándékokat előre becsomagoltam. Még csak két nap telt el azóta, hogy elvágta a kezemet a papír, de már nem tudom melyikben kié van. Egy kis nehezítés. Majd rájövök. A házat végignyaltam, mert ugyan beteg vagyok, de azért eléggé unatkozom, és anyám is beteg és ő ne takarítson, hanem gyógyuljon meg. Bazira unatkozom. Ennyire nem szoktam. És igen. Rohadtul mocsok hangulatom van.

Már vagy négy órája kitaláltam, hogy legalább megnézem, hogy milyenek a jegyeim, de még nem vettem rá magam, hogy a hülye neptun rendszerű e-naplóval leálljak vitázni.
Valami nagyon lehúz. Már mindenféle zenét hallgattam, de semmi sem segít. Meg az sem, hogy egy rakat kaja van a házban, nekem meg napok óta semmi étvágyam, sőt rosszul vagyok, de azért mégis egyek abból a bejgliből, mert minek sütötte különben nővérem.
Mondjuk a választ én se tudom. Minek sütött le tíz rúd bejglit az amúgy is eszméletlen sok süti mellé, pláne, mert három nap múlva jönnek nagyszüleim és hoznak még háromszor ennyit. Tényleg fontos, hogy még süssünk ilyet, meg olyat, bár a szülinapi tortám sem fogyott még el. Nembaj, azért csak egyek, max kihányom. Tényleg arra vágyom, hogy az amúgy is szar gyomromat még több felesleges és egyébként is émelyítően cukros kajával tömjem tele és még tovább.

Egyedül vagyok. Mert akárki, akármit mond, hogy mennyire szeret, én mégis csak itt ülök a szobámban és depizek, mert szar a kedvem, mert… Ja. Egyedül vagyok.
Így karácsonykor amúgy is mindig rám tör, hogy szerelmes vagyok, pedig közben rohadtul nem. Csak egyedül vagyok és ugyan szeretnék szerelmes lenni, meg boldog, de nem vagyok. Nem érzem magam teljesnek, egészségesnek, vagy kiegyensúlyozottnak. Pláne, ha még egy ovisként viselkedő srác hülyeségeivel is küzdenem kell. Elég szarul viselem egyébként, ha valakinek nincs jobb dolga, mint velem játszadozni.
Ha játszani akar, akkor mondja azt. Velem lehet, csak akkor ő fog megsérülni, mert játszópajtikkal nem jövök össze. De ha meg csak simán játszadozni próbál velem, akkor amint szembe találom magam vele, vagy felképelem, vagy nagyon elküldöm a picsába. Mindegy, hogy melyik, mert neki lesz megalázó.
Ha egy lány megüti egy iskola előtt úgy, hogy megszédül, akkor azért, ha meg leoltom, akkor meg azért.
Amúgy pont leszarom az egészet, csak ennyire unatkozom. Hogy nem tudok mással foglalkozni. Tudom, hogy hülyeség. Amikor van valami elfoglaltságom, rohadtul nem érdekel az egész. De most meg itt ülök a szobámban és nem tudok mit csinálni. 
Hiányoznak a régi barátok. Hiányzik, hogy legyen egy bátyám, hogy legyen egy barátom, hogy legyen egy szerelmem, hogy legyen egy játszópajtásom… Hiányzik a régi életem.

Júliustól úgy is az egész eltűnik. Vége lesz és én rohadtul félek.
Szeretnék erős lenni, meg bátor, de közben úgy félek, mint még soha. Itt kell hagynom mindent, amit amúgy már nagyon várok. A sok gyökeret, meg a látszatbarátságokat, de mindeközben itt kell hagynom a családom és az igazi barátimat is. Itt kell hagynom az életem, és egy teljesen újat kell kezdenem egy ismeretlen helyen. Nem tudom, hogy elég nagy vagyok-e már hozzá, vagy hogy elég erős-e, csak azt tudom, hogy még egy éve sincs, hogy megvan a tetoválásom, és hogy dolgoztam.

Félek elmenni. 
Nagybetűkkel félek.

FÉLEK - így a pontos.

CriticalGirl•  2010. április 5. 23:48

Tükörben feltűnő ˝i˝

Nem vagy ok isten!
Hát miért én hallgatom
szűntelen imáitok?

S enyémet miért nem hallja meg senki sem?

Nem vagyok isten.
Miért kell ily' fiatalon
kényedből kiállítnod?

Ily' kínok elé vetned, könnyeim elhint'ned?

Kinek volt ereje
a tükörbe rejteni minden igazságot,
s a világba szétszórni a büntető gazságot?
Ki hagy most felelnem?

CriticalGirl•  2010. február 11. 21:09

Ablakon

Kinyitottam, durva volt..
hideg szél volt, mi befújt.
Fagyos jeges gondolatok,
s egyéb bú, mi ott elbújt

szívembe, mélyre a hidegtől,
mert megfagyasztott.
Az ablakot csukva tartom ettől,
mert érzelmeket akarock!

CriticalGirl•  2010. január 21. 23:25

Hangtalan..

...alakul a zaj,
a csend egyre foszlik.
minden kis moraj
jó, nagy teret hódít.

Halk kis szuszogás
tör elő kutyámból,
egy ki duruzsolás,
s már megint túl álmos.

Minden egyes percben,
furcsa pillanatban,
szavaimmal lelkem
hintem hangtalan..

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom