CGirl's
GondolatokLapok
Leültem olvasni. A tökéletes hangulat, a tökéletes időpont. Van kedvem, és időm is hozzá. Csend van és nyugalom. Arról már nem is beszélve, hogy ez a könyv zseniális! Még csak egy részt olvastam el belőle, de imádom! Az egyetlen dolog, ami ennyire le tud kötni mostanában. Rég olvastam ilyen jót! A szereplőkkel való azonosulás egyszerű, a szituáció életszerű, a képfestés részletes, de nem unalmas. Nem is lehetne jobb.
A mellettem gőzölgő tea is egy eszköz. Imádok úgy olvasni, hogy közben teázom. Főleg, mert ilyenkor észreveszem, mennyire sok időt töltök az olvasással. Mikor azt hiszem, túl gyorsan iszom a teát, de azért felemelem a bögrét, hogy igyak, mert inni fontos - napi 2 liter a minimum - rá kell, hogy jöjjek, hogy a teám, ami az előbb még biztos, hogy gőzölgött, már teljesen lehűlt. Az oldalszám is egy százassal több, mint az előbb. Gyanús, hogy megint magával rántott egy könyv.És még valami. A takaró. Tea, pléd és könyv. Ez a három dolog kell. Na meg persze a csend, de most minden adott. Épp csak az akvárium levegőztetője sistereg halkan - megint rossz szögben van beállítva. De azt az egy szem algaevő halat meg igazán nem zavarja. Kéne neki egy pár, mert a levegőbuborékok nem igazán teszik boldogabbá, vagy kiegyensúlyozottabbá. Majd veszek neki egyet, csak most olyan hideg van, a halak meg borzasztó drágák.Nem csak a piacon, ahol a tábla álltja: ÉLŐ HAL SZELETELVE KAPHATÓ! Az élet morbid játékot űz az emberrel, ha társat szeretne a szerencsétlen barátjának. Mindig csak az előkészített, filézett, fagyasztott áru. Ha valami rendeset akarunk, irány az állatkereskedés - a kislány is így vett nyuszit a kígyójának - vacsorára. Na mindegy. Enni eszik ez a dög magától, persze csak nem eleget. Az üvegen már alig látok át, csak a kis kerek vákuumszáj látszik. Nem túl hatékony ez a dög. De majd veszek neki valami másik halat is, mert már olyan rég kihalt mellőle a többi. Szar lehet.A fotel, amin ülök kényelmesen felveszi testem formáját. 154 oldal az egész, de imádom. Pedig alig tartok a 14.-nél. A lényeg, hogy most újra belesüppedek. Már az első pár sor visszaránt abba a miliőbe, amiben olyan szívesen élnék. Mint egy tündérmese, egy gyermekkori álom - hercegnő a kastélyban, királyfi a lovon vágtat, míg a sárkány hat fejét leüti a hétből, aztán hagyja, hogy elvérezzen, mert emberségből, nem akarja megölni. Majd, amikor jön ki hercegnőjével oldalán - majd megmutatja, mekkora hős, miközben az a szerencsétlen behúzott farokkal fekszik a vár előtt és csendben rázza a hideg fehérre vált testét.Már az első két sor visszaadja a gyerekkorom, beleránt egy tinitörténetbe, megmutatja a tökéletes élet mintáját, krimizuhatagot szór elém, miközben kötögetek.- Na szia Zoli! Azért hívlak, mert beszéltem az emberrel. Megvan már, hogy mit kell stolicázni...Hogy dőlne össze az az épület!
Tükörben feltűnő ˝i˝
Nem vagy ok isten!
Hát miért én hallgatom
szűntelen imáitok?
S enyémet miért nem hallja meg senki sem?
Nem vagyok isten.
Miért kell ily' fiatalon
kényedből kiállítnod?
Ily' kínok elé vetned, könnyeim elhint'ned?
Kinek volt ereje
a tükörbe rejteni minden igazságot,
s a világba szétszórni a büntető gazságot?
Ki hagy most felelnem?
Ablakon
Kinyitottam, durva volt..
hideg szél volt, mi befújt.
Fagyos jeges gondolatok,
s egyéb bú, mi ott elbújt
szívembe, mélyre a hidegtől,
mert megfagyasztott.
Az ablakot csukva tartom ettől,
mert érzelmeket akarock!
Hangtalan..
...alakul a zaj,
a csend egyre foszlik.
minden kis moraj
jó, nagy teret hódít.
Halk kis szuszogás
tör elő kutyámból,
egy ki duruzsolás,
s már megint túl álmos.
Minden egyes percben,
furcsa pillanatban,
szavaimmal lelkem
hintem hangtalan..
...félek...
Félek a sötéttől,
mert félek a magánytól.
Minden fényörvénytől,
emberek hadától.
Félek, hogy itt hagytok,
és az érzelmektől.
félek, a kihagyott,
furcsa életemtől.