Alek_Zender blogja
GondolatokHáború szava
Háború szava
Szeretet és harag keserű sava.
Örök tél rideg hava.
Ártatlanok kegyelemért rimánkodó szava.
De lesz ki értük sír valaha?
Gyűjtenek és adakoznak
miközben katonák a csatatéren hadakoznak
Tűzzel tüzet oltani badarság.
Ha mindent elégetsz, akkor te hazudtál.
Pénzért életeket eladtál?
Kapzsiság és mohóság
amiért emberséged is feladnád?
Álca és hazugság,
amit szentül állítasz hogy valóság.
Emberekben lángot gyújtasz
szívükben haragot és gyűlöletet szítasz
És őket mint bábokat irányítasz.
Haragúkat kihasználva milliókat kiirtasz.
S a földön mindet elpusztítasz.
Országokra rakétákat zúdítasz
s velük egész népeket elhamvasztasz.
S ki élni akar az a föld alá szalad
és ott éri utol majd a halál szava.
De én már látom az alagút végén a fényt
S tudom hogy itt nem ér véget e lét.
Kint eső fakad melyben tisztára mosom magam
Felhőkön át fény szökik át
Mely szivárvánnyá válik,
súgja hogy diadal vár rám itt.
Átbújok boltívén,
s mint haldokló kínját enyhítnék,
úgy hat rám szavad
midőn a szó ajkadon kiszalad
és tudtam hogy lelkem szabad.
Biztató szavaid
enyhítik majd jajgató szavaim.
Kezed takarják majd sebeim
s törlik majd vér és verejték cseppjeim.
Szememből kiszalad a hazugságok könnye
melytől lelkünk volt úgy meggyötörve.
S tudom nem lesz több ármány és hazug szavak
És vár ránk az örök Tavasz.
Miben többé nem lesz panasz.