Alek_Zender blogja

Ez egy régebben íródott versem de úgy gondoltam megosztom veletek :)

Még egyszer

 

Még egyszer szeretnék szeretni.

S végre szeretve lenni.

Nem kívánok sokat

csak hónapokat,

bíztató szavakat,

S nedves csókokat.

 

Hogy vígan indulhassak az utamra,

ahol csak bú és harag van.

Hol lelkem csak dalokban száll.

S testem a földben oszlik már.

De addig is a remény el nem oszlik,

míg kettőnk közt a köd fel nem oszlik.

 

Hisz tudom hogy te majd

ott vársz rám.

Találkoztunk már nem egyszer

de csak a szemedre emlékszem.

Mint ezeregy csillag az égen.

De meg tévesztettek már sokan.

 

S így nem tudom

hogy te kis is vagy.

Hamis remény, kísértés, szívemre mért ütés,

Sors csapása?

Vagy csak egy egyszerű lélek

elveszve szintén a magányban.

 

S félsz ahogy én is félek.

De én mindig remélek.

S ha ennek sose lesz vége

én akkor se félek.

Ha egy nap az élet,

melyért oly nagy árat kértek hát legyen.

 

Egy napot élek.

De végre lesz kiért

s kivel élnem.

S azon éjjelen szemem le nem csukom.

S nézem ahogy szuszogsz.

S reggel már nem látom ahogy zokogsz.

 

De ez csak ábránd csupán.

S az is marad bizony.

Legalább reményt ad

és sodor magával.

Oda hova eszem

sose vinne.

 

S szívem nem jár csak bánatomban.

s hol nem lelnék hiú vágyakra,

s nem ébrednék álmatlan álmokra.

De én akkor is vágyom rád.

Hol, merre vagy?

Remélem nem kell várnom

egy újabb Tavaszt.