Háború szava

 

Háború szava

 

Szeretet és harag keserű sava.

Örök tél rideg hava.

Ártatlanok kegyelemért rimánkodó szava.

De lesz ki értük sír valaha?

Gyűjtenek és adakoznak

miközben katonák a csatatéren hadakoznak

Tűzzel tüzet oltani badarság.

Ha mindent elégetsz, akkor te hazudtál.

Pénzért életeket eladtál?

Kapzsiság és mohóság

amiért emberséged is feladnád?

Álca és hazugság,

amit szentül állítasz hogy valóság.

Emberekben lángot gyújtasz

szívükben haragot és gyűlöletet szítasz

És őket mint bábokat irányítasz.

Haragúkat kihasználva milliókat kiirtasz.

S a földön mindet elpusztítasz.

Országokra rakétákat zúdítasz

s velük egész népeket elhamvasztasz.

S ki élni akar az a föld alá szalad

és ott éri utol majd a halál szava.

De én már látom az alagút végén a fényt

S tudom hogy itt nem ér véget e lét.

Kint eső fakad melyben tisztára mosom magam

Felhőkön át fény szökik át

Mely szivárvánnyá válik,

súgja hogy diadal vár rám itt.

Átbújok boltívén,

s mint haldokló kínját enyhítnék,

úgy hat rám szavad

midőn a szó ajkadon kiszalad

és tudtam hogy lelkem szabad.

Biztató szavaid

enyhítik majd jajgató szavaim.

Kezed takarják majd sebeim

s törlik majd vér és verejték cseppjeim.

Szememből kiszalad a hazugságok könnye

melytől lelkünk volt úgy meggyötörve.

S tudom nem lesz több ármány és hazug szavak

És vár ránk az örök Tavasz.

Miben többé nem lesz panasz.