kispatak

Zápor a Hargitán

 

Elcsángál a lelkem vadregényes tájra,

belemerítkezik Fenyéd tiszta patakába,

ott megrészegül, hűs odorban ébred kábán,

átjutva egy székelykapun, két világ határán…

Álmában újra a Madarasi Hargitán barangol,

ahol szerelemről van szó, nem kalandról.

Fönn a tetőn tócsákra lel, mind könnyel telve már,

cseppenként hordja fel csőrében egy fecskepár,

ám kővé dermed a víz, mire elszáll a nyár…

 

Áfonyaligetek szemeiben a béke megpihen,

hosszú útja lesz még s nem bízhat senkiben.

Keresztek leomló sóhaját kövekkel körberakja

az idő, megszakadt szívek nyugszanak alatta…

Lélegzik az erdő, őrfenyők gyantaillatával

telve csillagösvény himnusza szárnyal,

s szétterül a tájon valami fájón lebegő, éteri,

kábultan szívom be, nincs benne semmi emberi,

varázsát a szív érteni nem,  csak érezni meri,

 

és lám, szeretetből az ég záporral megveri.

 

 

hajnalra

 

ma nem alszik

a bánat

szél vacogtatja

a fákat

esővel megveri

a védelmező

madárszárnyat

alábújnék

hogy érezzem

a fészek

átázott hidegét

remegő

testem átvenné

egy testnek

éltető  melegét

átörökítve

rám életösztönét

és hajnalra

új erőre kapva

didergőn

örülve a napnak

altatót

dalolna a bánatnak

 

csitító

 

testemen áthajlik a tér s áthajlok rajta én

véseteit így is otthagyja az idő

szívem kövületén

 

csitítanám hevét ereimben ősfolyó

áradón rohan zubogva zúg el  

véremmel zúduló

 

sodró fény kereng örvénylő látomás

tükör-terek bűvkörében

szempár ragyogás

 

táguló lét-határt elérnek pillanatok

talán miattuk lassítják égbe vesző

lépteiket a májusok

Mami mesél…:)

/ avagy egy két és fél éves kisfiú világa /

 

„Mami, most meséjjed  ujla,

mikoj a hájomvajjú kaszájt,

a szúnyog kévét.., és a majomba

hájom tajkamacka micsinájt ?”

 

***

 

Mami, mi ébreszti fel a kakast?

a begyében van egy óra?

és ha aludnak’ már a tyúkok,

felébrednek kakasszóra?

 

A kutya miért nem hord cipőt?

Ellopta a ravasz róka?

Hogy jósol a medve időt?

Hoz nekem traktort a gólya?

 

A katica lány, vagy bogár?

hova ’mász’a zsiráf nyaka?

Miért nem esik le a madár

az égből, mikor felszáll oda?

 

A kis bárány, ha majd felnő,

lesz belőle bárányfelhő?

Hol van a giliszta szája,

és mit eszik ma vacsorára?

 

A kiselefánt kivel játszik?

Van-e ormánya, egy másik,

ha játék közben eltörik,

vagy elveszik, ha ’fürödik’?

 

Az oroszlánnak hol az ágya,

nagy sörényét hová teszi,

ha lefekszik éjszakára,

és ha felkel, ki fésüli?

 

A cica miért nem vízben mosdik?

fél, hogy szemébe megy a szappan?

és a buborékból a szivárvány

hová lesz, mikor elpattan?

 ***

„Mami, ha majj nad leszek,

lesz hatajmas állatkejtem

minden állat a bajátom lessz

csak a pók, asz bisztoszan nem! :) „ 

 

 *****

minapi : 

 

- Mami, játod? új cipőm van!

- Igen, látom, tényleg nagyon csinos, és mondd, kitől kaptad ezt a szép, új cipőt?

- A futájbácsitól…

****

-Mami, dojsan összekötni a Subát (a kuvasz neve), nem tudok dömpejezni tőle…

/ a kutya kb. akkora mint ő…/

****

A napon felejtett kis futóbicikli ülése túlságosan felforrósodott, mondtam hozzuk a hűvösbe, és majd figyelje, ha kihűlt, akkor ráülhet. Egy kis idő múltán:

-Mami, megnézem, hod kisüjt- e máj a bicajom…

****

-Mami, ott van a hojdacska az égen, - mutatja nekem.

- Nahát, tényleg, már ott van, én is látom…

-Azéj van ott, mej tednap Szofika  /imádott tesvére/  odafestette… :)

 

 

 

"Egész jól vagyok ..." *

Földben búvó fénytelér talpam alól siklik el,

felkúszva az égig ér, felhőrongyon térdepel.

Bűnbánatot tart talán, mert itt lent még mást ígért,

áthatolt szívem falán, elfutott, és visszatért.

 

Odaszórta aranyát, ahol nem érhettem el,

örökléte anyagát mind belőlem szívta el.

Nem árulta el nekem a boldogság képletét,

kiszivárgó álmaim is kedvére tépte szét.

 

Éjjelek sötét lován érkeznek a nappalok,

helytelenítik talán, mégis „egész jól vagyok”,

kék madarat sem űzök, engedem, repüljön el,

s újra rácsodálkozom, ha vállamon megpihen.

 

Felhőnyájba terelem hiány-bárányaimat,

megtalálom kincs-magam, ki élet után kutat,

így most „egész jól vagyok”, - néha ki is mondhatom,

mert lehet ilyen a szó, amikor nem kódolom.   

* ( A fenti vers címét és idézett kifejezéseit Voodoo: Kódolt szavak  c. verséből kölcsönöztem, utólagos szíves engedelmével, bár ezt a rövid mondatot bárki sokszor kimondhatta már. Olykor úgy, hogy valóban ez az igazság, máskor pedig egy felületes érdeklődésre, akár semmitmondó válaszként is.

A versem kvázi reflexió is, Voodoo alábbi versére, ezúton is köszönöm Neki az ihletet. ) 

https://www.poet.hu/vers/367642