kispatak

Nevet is...  :)

 

Bár figyelem, mégsem látom,

hidegét-melegét mégis érzem,

nem tudom a nevét,.. tán kitalálom,

de hogy lehet? Magam sem értem.

 

Ismerem jól, rémes egy alak,

tudom, hogy ezer hibája van,

ám erénye is akad számtalan,

szájából ömlenek bódító szavak.

 

Szemében olykor kaján mosoly,

ahogy homloka mögött cikáz

ezer gondolata, nem molyol

soha, mikor velem vitáz,

 

de sajnos nem követhetem,

én ezt hiába is akarom,

eltűnik előlem az őszi ködben

s néha nem is bánom nagyon.

 

Ki tudja olyankor merre jár,

mert tőle minden kitelik:

Hip-hopp! Ott terem, ahol akar

csak bámulják, vagy kinevetik.

 

Ha keresem, leginkább elillan,

ha elküldöm, persze marad,

az idő megállhat, ám ő halad,

aurájában delej-varázs villan.

 

Belátom, nagyon furcsa lény,

már-már afféle földön kívüli,

mégis, mikor hozzám visszatér,

nincs abban semmi rendkívüli.

 

Különös figura, de enged élni,

időben és térben nincs határ,

oda -vissza is képes mesélni,

valót vagy álmot? Ki tudja már?   

 

Talán csak álom ő maga is:

egy fuvallat, egy kóbor felhő..,

Nevet is kéne végre adnom neki,

ha már múzsa,.. sőt, szerethető… :)

 

 

 

Ilyen-olyan félbehagyott szólások, mondások … / toldásokkal / :)

 

A pokolba vezető út is jó szándékkal… írom én is.

A béke olajága… sajnos szennyezi a háborút, csak még nem eléggé...

A falnak is füle van… ezért éppen szigetelik?

Nem mind arany…  ami Petőfi!

Új csillag tündököl a költészet egén... csak a sötétség még eltakarja.

Amit magadnak nem kívánsz… add el a piacon!

A nemzet csalogánya… is bereked olykor.

Csapot papot, s mindent otthagyott…  de hol?  Nem találom…

A végzet hatalma…  bárhogy számolom, nekem nem jön ki…

Ábrándozás az élet megrontója… fel is jelentette liliomtiprásért.

Az asszony ingatag… az asszonyról gondoltam, de már a faliórában sem lehet megbízni..

A légynek se tudna ártani… na  persze, de a légy nem olvas!

Addig jár a korsó…amíg meg nem tanul repülni.

gondolák  parádé

 

/a velencei karnevál igézetében…/

 

gondolák parádé lagúnák pomádé

a karnevál hercege mindig a másé

gondola ring lagúnák álom vizén

múlt bársonya lebeg az ünnep felszínén

táncolva járnak hidakon muzsikálnak

meseváros fehér maszkos titok- alakjai

rajtuk sejtelmes csipke fátyol maradt

csak áttetsző szíveket enged látszani

zsibong a vér selyem-maskarák alatt

s a híres velencei tükörből kikacsint

a tollbokrétás herceg odaint és pár szirén

szatén-testére tavaszi színeket fúj a szél

bókolva átkarol ezer jókedvű mosoly

a karnevál-méhkas dala messzire zsong

benne az álarcos öröm tarka lepkéje megél

pillanat röptében csak zeng-bong zenél

 

 BUÉK – buborékok :)

 

Az égi csárda oldalát kirúgja ma a Hold,

a Nap pezsgőspohár arany-mélyén ragyog,

bolondosan dalol sok bódult kobold,

buborékokban pezseg új holnapod,

('na ne nézzél mostan így, kis Butám,

én se vagyok józan, néhány pohár után,)

hát engedd el magad, ma ne görcsölj a témán,

és nehogy most tartsd kordában az eszed,

sőt az se baj, ha fütyülsz és a dal hamis,

tán eldurranna tőle a Hold-petárda is,

aztán éjfél után, míg a virslit megeszed,

nem is fog fájni, szinte észre sem veszed,

kis buborékban szállnak majd szájról szájra:

mosolyok, csókok, múlt évből jövő bókok,    

és mind Boldog Újévet kívánnak Neked! :)