Nézni és látni

Kábel és drótfüggő 

a jelenkor,
képernyő-nyüzsgésbe
szédülő,
pitty-telen csendszenzor.
Mint a macskának,
kell az egér, vele mehet
csak a vadászat, 
nem élhetünk már
szörftelen.
Kitt-katt, meg egy 
kitkat csoki,
esti kis röffenet,
nézd meg, hogy
klikkelhetsz percek alatt
lábat, szőrtelent.
A csajozós rim is
vágólapra másolt,
ollózott szösszenet.
Bámulod nagy kék szemét,
főleg ha halál-kék,
s ijedten leheled
belé az életed.
Szenvtelen szenvedély,
játék és tudástér,
meg szerelembutulás,
beszippant ez a háló-zsák
magába.
S tán észre sem vételezed,
belehétköznaposodtál
(egymagad) a szép
google-világba.

Az esti kábelhírmondókból csak úgy ráznak a story-áramok.

Minden öt percre, de lehet, hogy kettőre is jut egy Celebes érdekes.

 ( Talán a jövő történelem óráit majd ezekből tartja meg, mán ezen is 

elrévedezik az elme)

Én már nem tudom. Izgulni kéne, mikor a dobozos valóvilág ( ez olyan

kb nekem mint a dobozos tej) csinált szappanoperáiból a pornó

ötven árnyalat lesz, meg egy kis karakterbe doppingolt izom-mutizás,

jöhet a karatekölyök, minden egyben, egy helyen.

Rém...agy...Monitor-lsd...

Közben előkerülnek az erőszaktények, a télleg reálból, hallom, szaporul

az árnyékgalóca, fiatal oroszlánjaink nem csak fogaik villantgatják 

vaku gyanánt, jobb szeressék a kóstolgatást, érezni a hús és vér szagát.

Az újság és megannyi média-marketing persze löki a sódert, olvassuk,

halljuk, csak lehet vakok vagyunk hogy nem lássuk a felemelkedés

dicső krónikáit, kicsi honunk hogyan is épülget virágországgá. Lehet

itt a kutya elásva, ezért nem vesszük észre magán telkeinken sem,

hogy bő lett a termés az asztalra.

Mer mégis egyre többen fedezünk fel gyomokat, látjuk a szegénység-

magzatokat, ahogy a hivatali hatalmak méhéből kipottyannak közénk,

aztán lesz ami lesz, nevelje őket az utca.

Lassacskán a napról napra boldogulásnak csírája se marad.

A székház meg csupa kereskedő. Vérbeli reklámgyáros, a szövegírás

és látszat-eladás már zsigerből megy. Arc is van hozzá. Hiába na, eladni

akármilyen képpel nem lehet, no meg aki kofának áll, az tudja is művelni

a mesterséget, meg köll etetni a népet.

Igaz, a standok kínálata néha thrilleres már, úgy megfrászol, akkor is a fő-

pénztárnak arat. És jól. És megy neki. Fut a szekér. Előlünk legalábbis.

Nincs tehát itt gond. Ahol üres asztal van, oda meg úgyse kell tenni se

kanalat, se tányért, nem kenyeret. Már elérjük azt a mérföldkövet, 

hogy a szegénynél a cellarabok is nagyobb lábon élnek.

És még csodálkozni tetszenek majd, hogy a bőnözés higanyszála feljebb

csúszik...Na de templom is van, pláne vasárnapra, a bűn megbocsátatik, 

ha a boltutca helyett az Úrét járod meg. Rágj ostyát, ( tuti nem leszel

éhes) és nyelj le pár kimondhatatlan imát. Úgyse kíváncsi rád a pap se.

MEgszánakoz, ha majd elmondja az utolsó kenetet, sorsfonálkád meg

úgyis kezébe gömbölyödik majd.

Amúgy a csont is lerágott rég. ezt minden nagykutya tudja ( bár lehet épp

ennek okán őriztetik úgy azt a kolbászos kerítést) .

Ma még a halál se nagyon ér rá. Túl sok a munka. Gürcöl az is, úgy

igába van hajtva. Már levegőre se igen talál időt. Világ-széltében hosszában

gyűjti a lélekbetevőket, lehet éhínségtől tart? Mert a lovasok is már 

megmutatkozzák magukat...

Lassan csak a temető gyomra lesz jóllakott. A hajléktalannak is csak

"kukában sült" pogácsa jut (a hamuba sült nem divat már), meg

vállára nyomor-tarisznya. Így "ballag el a vén diák", ha megjárta az életiskolát.

 

Nincs itten baj. Hiszen cifra palota ez a világ. Az udvara non-stop piac. Gazdagnak

törvényjogar, bársonytalár ( csakis jólétből szövetett!) a szegénynek meg nesze

semmi, de azt fogd meg jól, hamupipőke, rizsabazár.

Az emberi önhittség néha határtalan...tudom tudom nem új jelenség... :)

Mégis, van amikor kiakad a mérőke, és csak nézek, pislogok, mint egy kis

levelibéka.  Következő, imádatos mondatom :

" Nekem 10 -szer, 100- szor több élettapasztalatom van, többet megéltem, mint

XY, én idősebb vagyok"  Banyek. No. Mi köze ennek az időhöz, a korhoz? 

Lehet, hogy van, bizonyos esetekben, ám nem ezen múlik. 

Szerintem, ez a fajta szemlélet, gondolkodásmód az  emberi butaság, önteltség egyik

 ékes kinyilatkoztatása...ennek dacára nem keveset találkozunk vele.

Megint más, mikor emberek ismerik egymást jól, és nem alaptalan akár ez a 

megjegyzés ( azért persze tegyük hozzá, azt nem tudhatjuk a másik mit hogyan él

meg ott belül ) 

No, de ha csak csupaszságában vesszük szemügyre e filozófiát, bukott a mutatvány.

Sokat láttam én is. Alkoholista apa, az agressziv fajtából. 12 éves voltam, mikor a 

nagymamám meghalt, láttam is, 23 amikor Édesanyám elvesztettem, én találtam Rá...

lehetne sorolni, ahogy mindenki elsorolhatná a magáét. Tudjuk mindig a saját a leg...

De, én azzal együtt, ami nekem jutott az árnyékos tapasztalásokból, sem jelenteném ki,

bárkinél többet megéltem mert, különb vagyok mert...okosabb, bölcsebb, mert...

Mondjuk már ki őszintén, többet megélt valaki, aki 40 éves, csak a kora miatt, mint egy

árvaházba került gyerek 10 éves, 15 éves koráig, vagy egy utcagyerek, vagy akit bántal-

maznak, és ne is emlitsük azokat, kik háborús övezetben nőnek fel...persze ez felnőttekre is

igaz, akik mostohábbnál mostohább sorsutat járnak meg.

Komolyan, ha lenne kukacom, azon bökném magam, mikor ilyen mentalitással találkozom. :)

Megtanultam mosolyogni rajta, még akkor is, ha nem értem meg. MErt ne mondja nekem senki,

hogy csak a kora miatt több élettapasztalata van bárkinek, aki azért rendes körülmények közt nő fel,

mint az előbb emlitett lehetőségek közepette cseperedő gyermekeknek, fiatalabbaknak...

Igaz, meglepődni nem kéne, mert széles körben terjed az előitéletes közelités, ember-embert látni,

valójában nem is akar...sajnos a többség nem. A felszint kapirgálva, akár a kiskakas a tyúkudvarban,

karicstolnak egy képet, ami még karikatúrának is gyönge, a valóságot meg meg sem közeliti. 

Csoda-e, hogy annyit rúgják, alázzák egymást napjainkban? Ugye, hogy nem...