Nézni és látni

A percet ne szórd, ne lökd vágányra!

Csöndesedj néha bölcsnek, öregnek,

pakolj le egy megálló hátára!

Ne éhezz mindig újat köretnek!

A kenyér mindennapin is lehet

csoda. Egy-egy karéj figyelmet szived

ünnepi teritékként letehet,

látva, kevéssel is több lettél idebent.

Az igazi adás csendes, tiszta és önzetlen...Épp ezért. Nem magamutogató,

világba kiáltott: Nézzétek, emberek, mit adok! Szerintem.
Nem kér, nem vár cserébe semmit. Főleg nem tapsot, közönséget,
bólogatást. Nem akar vállveregetést. Nem sajnál, nem azért ad,
mert kevesebbnek lát...épp azért, mert lát is...S azt is érzi, Ő mit kap,
Ő is gazdagszik...Abban a néma összenézésben (érésben). A szavak mögötti
halk figyelemben...

 

A valódi tudás nem állítja értékeit porondra...Nem vágyik kirakatba, csodálatra.
Szelíden, éértéssel szórja el magvait a földben...Tudja, nem hozhat azonnal
hajtást...Hisz ki látott pillanatok alatt magból kinőtt fát? A termőföldnek csak
alapként adja magát, lehetőségként, nem ássa fel és alakítja át az egész kertet.
Az őszinte tisztelet emberséggel halad az ember felé...A tisztelet nem magasról
szól...maga mellé ültet a padra, s úgy beszél Veled....teret adva lépéseidnek.
Aki tényleg lát, nem ítél, nem feltételez...Tapasztal, ismerni akar, befogadni kész
azt, amit nyújtasz, aki vagy. Feltérképez, mintha Te is a világ volnál. Mert
az is vagy. Megáll a küszöbön, és akkor jön beljebb, ha kinyitsz egy újabb ajtót...
Ha beljebb hívod...Nem dörömböl, nem tör Rád. Hittel közelít...Amikor Rád pillant,
igazán lát...Kicsit kint hagyja önmagát, hogy valóban érezzen, halljon és lásson
Téged. Látóterében talál helyet számodra, anélkül hogy belezárná a Te tered.

 

Képes az eggyéválásra...Nem csupán értéssel van Feléd. Megértéssel, átérzéssel.
hiszen tudja, saját horizontja is tágul Veled. Szeme szemeddé lényegül, míg
szemed találkozik ott Benned az Ő szemével, áttörve az elvakultság sötét torlaszát.
Mert minden összeér egyetlen pontban...A tudásod a látásoddal, a tisztelettel, az adni,
érezni, befogadni, érteni képességeddel. Hidat emelve közted és a többi ember között,
hogy ne sétálj el érdemes, piciny dolgok mellett, mik többet rejtenek magukban, mint
elsőre gondolnád.