Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szabó Lőrinc: Kandalló előtt
MKKlara• 2015. október 3. 20:45
Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zuzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.
MKKlara2015. október 5. 18:44
@Steel: Egyetértek (most is) Veled - köszönöm az olvasást! :)
MKKlara2015. október 4. 17:08
@Sea_Miller: Öröm nekem, hogy olvasol - köszönöm! :)
Steel2015. október 4. 14:42
Mennyire szépet hoztál ma is...a költészet igazgyöngyeinek egyike.
MKKlara2015. október 4. 14:19
@Rozella: Igeeen... nagyon szép! :) Jólesnek szavaid! :)
Törölt tag2015. október 4. 08:53
Törölt hozzászólás.
Rozella2015. október 3. 21:46
" peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás."
Mennyi zene van ebben, na és a vége.:
... "s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy."
Félelmetes léleklátás.. szép verse ez is!