Szép magyar versek

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
és tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre,
hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
ez a finom kis kalapálás
nem a legcsodálatosabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
hogy nő, hogy törpül el veled,
nem csoda ez? - s hogy tükröződni
látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
kis hópelyhek az örömök, 
szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.