Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ó a Tátra!
Dellamama• 2016. szeptember 25. 08:43
Keskeny út lábam alatt a hegygerincen,
sziklák ködbe vesző csúcsa felettem.
Nyugalmat kerestem, találtam E helyen,
a Tátra levegője gyógyszer nekem.
Mint törött oldalbordák a kopár ágak,
égre merednek, fájdalmat kiálltnak.
Fenyők dőltek ki halomra az orkánban,
szívem szomorú lett mikor megláttam.
Fenyők levelei avarban halódnak,
elszáradó ágak neszt csikorognak.
Az erdők szépségét nem felejtem el,
az őszi szél maradék lombot legel.
Törölt tag2016. szeptember 26. 08:49
Törölt hozzászólás.
Dellamama2016. szeptember 26. 08:31
@Rozella: @Mikijozsa: @skary: @Pflugerfefi: @Ametist: Nagyon köszönöm és ha jártatok ott, tudjátok a hegy szépsége visszahív és nem lehet soha elfelejteni a Tátrát.
Ametist2016. szeptember 25. 16:21
Én sem felejtem el... gyönyörű a Tátra, és versed is :)
Pflugerfefi2016. szeptember 25. 14:17
hegyről le, hegyre fel,
ez a szép vers felemel
hófödte bércek várnak
a csodák megnyilatkozának!!
Tetszett!
skary2016. szeptember 25. 13:06
úú a tátra egy olyan autó...volt :)
Mikijozsa2016. szeptember 25. 10:28
Szép verset hoztál, a hegy szépsége benne
Rozella2016. szeptember 25. 10:13
Régen jártam ott, töbször, mikor még nem tarolta le a vihar... Fenséges volt a Tátra, nekem a legszebb volt egy télen, a hatalmas hóban ahogy a fenyők hófehér karjaikkal öleltékát a tájat... én sem felejtem el soha! Megérintett a versed!