zsu335 blogja

Csend van, azóta amióta itt hagytál.
Telefonom ott lapul az asztalon némán.
Nem cseng nem szól, hol vagy már, mikor érsz haza ..
Nézem, de ő csak hallgat árván, örökre csendben maradt.
Ülök némán, banbán, fájón ugatva a holdat .hol vagy Apám!
Öt éve már hogy elmentél, és itt hagytál árván.
Nézem telefonom és potyog a könnyem.
 Apám merre jársz, ott az Óperencián?  Lehet..
Te is nézel árván hívnál de nem lehet.
Miért van ez így, nem tudom, de tudni akarom!
A miérteket és azt is hogy minek! Minek lenni ha azt kit szerettünk el kell engedni?
Örökre? Nem tudom de tudni akarom!
Hiányzol Apám!  Öt éve már hogy hallgatom a csendet árván ,
Fájón, némán! Merre jársz ott túl az Óperecián?!
Szeretlek Apám

Valahol a régi úton jártam,Valahol a régi álmot láttam
Hol van már ki régen várt 
Hol van már a régi nyár
Keresem az új utam és az új nyaram
Keresem aki vár, keresem, merre jár
Hol vagy hol talállak, hol vagy ki rám talált egyszer már.
Hol az új remény,Valahol vár rám tudom,
Valahol egy új, vagy a régi tudom,tudom megint rám talál

Mennyire várlak tavasz, itt vagy már tudom, Érzem illatod. Madarak csicseregnek reggelente hívnak téged. Hívnak hogy a szívek megteljenek jó érzéssel, szerelemmel. Nálam is küszöbön a boldogság megint. Szívem reménnyel teli. Várom hogy észre vegyél várom azt a percet amikor végre tavaszba borul minden. Boldogság szerelem e kettő kell nekem, és te aki elhozza a tavaszt lelkembe, és a vigaszt. Tavasz hát gyere !

Kértem egy sötét éjjelen.
Bárcsak láthatnálak megint,
Bárcsak hallhatnám hangod,
Mely átölel, ha hallom.
Kértem és megadták az égiek.
Csoda ez? Vagy csak káprázat csupán?
Délibáb? Vágy ami teljesül?
Ott álltál a semmiből megint..
Hangod átölelt, becsuktam szemem.
Nem mertem kinyitni, csak némán ültem székemen,
Hagytam hogy hangod átöleljen megint.
Ott álltál tőlem fél méterre sem. Káprázat csupán?
Aztán mint hírtelen jött csoda elillantál.
Ott maradtam megint árván.
Maradt a vágy és hangod, ami szívemig hatolt.
Maradt megint a magány

Elvesznék szemedben, vagy már elvesztem?

Zöld tengert tükrözött felém, mikor rám néztél,

Szemedben mélység, lelked izzása, érzékiség,

lehet? nem lehet? várom hogy felelj.

Hív ez a mélység,háborog lelkem, vonz ez az érzés.

Játszott a fény, ami megcsillant, akkor,

Megláttam benne magam

Húz, magával ragad, aztán ellök, mondd mit tegyek?

Mélységesen szép ez a látkép,szemed, mint zöldellő messzeség,

Kéklő hegyek, zöld rétek, látlak létezem.