zsu335 blogja

Fenyöfácska állt a kertben , Nagyim ültette még akkor amikor én megszülettem. Csodaszép fenyö csak álllt, állt a kertben csendben. Várta a csodát a karácsonyt. Minden évben decemberben kapott ruhát, csillogót színeset meséset. Olyankor érezte van miért lennie. Egyik karácsonykor hiába várt már nem jött a csoda csak állt a csendben dideregve hó takaró alatt. Csendben állt, és a hó alatt kis szíve majdnem megszakadt. Nagyim elment egy csodaszép világba ott ahol minden fán színes ruha van és angyalkák szállnak rájuk. Nagyi ott mint angyalka szórja csodáit tovább. 

Mamika hiányzol  nagyon 

Volt réges rég, hogy álmodtam egy szép világot, magamnak és nektek, 

Mennyiszer éreztem azt hogy szeretlek!
El nem hagynálak senkiért, semmiért!
Honvágy gyötört, nem egyszer, de tudtam, ide tartozom.
Hozzád, ki felnevelt, ki hajlékot adott, kinél elsőnek éreztem meg mi az a szerelem.
Nézem Szabadság Szobrod,  a Kék Dunát, érzem illatát. Mámorosan banduklok, zászlókat lenget a szél. Emlékezem mindenre ami Magyar és szép!
Szeretlek amíg élek, ide tartozom.

Csak percek voltak megint , hogy láttalak, de nekem mégis a minden. 

Haza felé nehéz volt az út. Szívem arra járt ahol te, bandukoltam csendben, csak a szíved éreztem. Látlak, érezlek, szeretlek 

az élet végezetéig

Nézlek mint Hold a Napot.

Csodállak, ide érzem szíved melegét. 

Vágyom hogy ide érjen, és átöleljen fényed, és szíved melegében megfürdödjek végre.

 Nap és hold egymás nélkül nem léteznek.

 Már tudom én sem nélküled