zsu335 blogja

Fenyöfácska állt a kertben , Nagyim ültette még akkor amikor én megszülettem. Csodaszép fenyö csak álllt, állt a kertben csendben. Várta a csodát a karácsonyt. Minden évben decemberben kapott ruhát, csillogót színeset meséset. Olyankor érezte van miért lennie. Egyik karácsonykor hiába várt már nem jött a csoda csak állt a csendben dideregve hó takaró alatt. Csendben állt, és a hó alatt kis szíve majdnem megszakadt. Nagyim elment egy csodaszép világba ott ahol minden fán színes ruha van és angyalkák szállnak rájuk. Nagyi ott mint angyalka szórja csodáit tovább. 

Mamika hiányzol  nagyon 

Emlékezem rád Apám
Ma 7 éve hogy itt hagytál.
Egyedül árván nézek az ég felé.
Hol vagy melyik csillag a tiéd?
Nekem te voltál, és én neked.
Itt kihunyt fényed, csak a szívemben van csak, és ott fenn az égben, ahol Te vagy!
Szeretlek Apám amíg csak élek.

Mennyiszer éreztem azt hogy szeretlek!
El nem hagynálak senkiért, semmiért!
Honvágy gyötört, nem egyszer, de tudtam, ide tartozom.
Hozzád, ki felnevelt, ki hajlékot adott, kinél elsőnek éreztem meg mi az a szerelem.
Nézem Szabadság Szobrod,  a Kék Dunát, érzem illatát. Mámorosan banduklok, zászlókat lenget a szél. Emlékezem mindenre ami Magyar és szép!
Szeretlek amíg élek, ide tartozom.

Megéreztem, hozzád tartozom, ha még most nem is  fogja kezed kezem,  tudom eljössz egy napon, és nem engedsz el. Kezem kezedben, szemed szememben. Hozzád tartozom. Kis időre, vagy holtodiglan, ? Csak azt tudom, hozzád tartozom. 

Én mindíg visszahúzódtam, mikor nyernem lehetett, és elvihettem volna  a mindent. Mindíg félre álltam, és megelégedtem a semmivel.